Szalatnai Rezső: Petőfi Pozsonyban (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1954)

Ott, ha mi kedvre kelénk, harsogtak a kerti vit y illók S visszamorogta Dunánk berke, liget je danánk... De most este nem volt kedve a nótára. Odatámolygott az arénához. A színészek befogadták, közülük is többen ott háltak a nézőtéren, a költőnek jutott hát hely bőven, csak ép a párna és takaró hiányzott. De ha nem esett az eső, ott hált a ligeti füvön, a májusi csillagok alatt, vagy összekuporodott egy padon, mint a csavargók. A gyöngyvirág és orgona illatával hangtalanul nyelte le könnyeit. Reggel vígan sietett a városba. Ujházy Lajos megőrizte egy mondását: „A színészek és az oláh czigányok a legszabadabb emberek Magyarországon."

6

4 Ujházy Lajos alighanem egy ilyen ligeti éjszaka után veszi magához, miután alaposan lehordja, miért nem kereste már előbb. Ujházy már nem diák, a nógrádi követek egyikének jurátusa. „A Szél (később Jókai)-utca és Iskola-utca sarkán, most Konvent-utca 8. számú, akkortájban meglehetősen piszkos házban" lakott.

6

5. A szobában ugyan csak egy ágy volt, de Ujházy kerített egy szalmazsákot hozzá s felváltva aludtak az ágyban és a földön. Ujházy mesélte Vutkovichnak, milyen mértékletesen élt a költő Pozsonyban. Emlékezete szerint mindössze egyszer ivott bort, akkor is bújában. Az úgy történt, hogy a színházban Dumas „Kean"-ját adták. Petőfi az előadás után Angermayer Jánosnak a szomszéd utcában lévő vendéglőjébe, a ,,R étescsárdába" tért be. Ez a vendéglő a Kecske-utcának és az Apácapályának a belváros felé eső sarkán állott. Feljegyzések szerint a 66