Szalatnai Rezső: Petőfi Pozsonyban (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1954)

Pozsony abban az időben, a reformkorban, még mindig helyettes fővárosa a történelmi Magyarországnak. Az első Habsburg-házi magyar király óta ebből a szép fekvésű, kellemes formájú s roppant szolgálatkész városból tartja kezeügyében Magyarországot az osztrák uralkodóház. Pozsony oly közel esik Bécshez, hogy bármiről van szó, néhány óra alatt el tudják érni. I. Ferenc szüretre átjárt Pozsonyba, az egész udvarral. A török hódoltság után is, merő kényelemből, ott felejtik az országgyűléseket, itt rendezik a koronázásokat, a kis dunai városban, mely melegszínű főúri palotáival, zsúfolt polgári házaival, középkori pöttöm főterével, alabárdként égnek meredő tornyaival, dombon ülő hatalmas várával, a mögötte félkörben sorakozó aranyló szőlőkertes dombjaival, a török idők óta hírerülő dióspatkóival és kétszersültjével, elsőrangú gabona- és bor-piacával: valóban kellemes gyarmati kirándulást jelentett a Habsburgoknak és tisztviselőiknek. Pest-Buda már másfél század óta nem látott török basát, de életosztó szerepét, fővárosi jellegét tervszerűen nem állították vissza. A Béccsel szomszédos Pozsonyból simábban lehetett irányítani Habsburg-módra Magyarországot, mint a távoleső s elvárhatóan hamar vissza-felnövő Pestről