Szalatnai Rezső: Petőfi Pozsonyban (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1954)

gezték a dicsőséget, még pedig valamennyien. De a Magas-út lakói többségben voltak Csörföly Lajos, D1 h á n y i Zsiga, Esztergályi Miska, D ömök Elek, Török Gyula, Ujházy Lajos, Křupe c z Vilmos, többnyire vidéki lelkész-fiuk mindnyájan. A többség leszavazta a Kemény-fiúk ajánlatát. Sándorka tehát ezúttal a Magas-út lakója lett. Valószínűleg a Magas-út 3. számú ház volt ez, melyet a környéken Klepsider-háznak hívtak; két emelete volt, az udvaron édes glicineák szöktek fel a magas falra. Egy pozsonyi Petőfi-kutatónak, V u tkovich Sándornak, a mult század hetvenes éveinek végén, a diákok egyike, Ujházy Lajos, mesélte el, hogyan vitték magukhoz Petőfit.

3

5 A költő Pozsonyba jövet meghűlt az úton, köhögött, lázas lett. Még nagyon hideg volt különben is, a fiúk is fáztak, de nem volt mivel befűteni. Sándorkát pedig ápolni kell. Nosza, fogták a felesleges széket, ágydeszkát s a kályhába nyomták. Aztán hársíateát főztek a meghűlt obsitosnak, valaki bort kerített a kapásoktól — a Magas-úton végig sorakoznak a „saját termésű" borkimérések — s futottak orvosért. Jött is izibe Würzler doktor, a diákok orvosa s a serény borogatás-rakókkal együttműködve sikerült a költőt pár nap alatt kikúrálnia.

3

0 Aztán folytathatták Pozsonv és környéke megtekintését a mindenre kíváncsi költővel, aki ekkor szemérmesen megvallja nekik, hogy Pozsonyban szeretne maradni, színész akar lenni, sőt pontosabban: színész és literátor! Már tudja-látja az igazi utat. Járnak-kelnek a városban, a ligetben, a közeli hegyekben, derűs han31