Szalatnai Rezső: Petőfi Pozsonyban (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1954)

készíti el aztán a szobrot, melyet 1911. szeptember 8-án lepleznek le nagy ünnepséggel. A pozsonyi Petőfi-szobor nem kormányzati buzgalomból született, hanem a város lakosságának, a dolgozók ezreinek kezdeményezésére. A gondolatot egy újságíró vetette fel s a szobor költségét úgy gyűjtötték össze a helyi lapok és intézmények. Mint más Petőfi-szobrokra, a pozsonyira is jobbára a szegény dolgozó réteg s az értelmiség adta össze a szükséges pénzt.

10

0 Ez a szobor lett aztán nemcsak a költő pozsonyi kultuszának tengelye, hanem a haladó eszméké is. Hiába próbálta kisajátítani az egyik nacionalizmus a másik ellen; s a leghamisabb lett az, aki fegyvernek éreztette saját népe ellen. így történt, hogy az első világháború végével, a Habsburg királynő után szét kellett esnie a pozsonyi kő-Petőfinek is. Darabokra szedték, eltüntették. A csehszlovák polgári demokrácia képtelen volt saját indulatának áldozatát saját erejéből összeállítani. Minden erőlködése és Ígérgetése csupán rossz lelkiismeretének leplezéseként hatott. A költő születésének századik évfordulóján, Pozsony városának marhaistállójában, deszkák közé verve, szalmával borítva feküdt a szobor.

10

1 Gyönge volt ahhoz, hogy visszaállítsa a szobrot a szlovákiai magyarok Petőfi-kultusza is. A két világháború közt idézték a költőt jobbra és balra. A Toldy-Kör óda- és drámapályázattal s irodalmi évkönyvvel ünnepelte.

10

2 A munkásság közművelődési szervezetei, körei és egyesületei országos rendezésekkel hívták fel a figyelmet örökségére. Versek jelentek 103