„Öreg diák múltba néz!” (Budapest. Rozsnyói Öreg Diákok Szövetsége, 1927)
A katholikus főgimnáziumnak régebbi tanárai és kiválóbb tanulói
A KATHOLIKUS FŐGIMNÁZIUMNAK RÉGEBBI TANÁRAI ÉS KIVÁLÓBB TANULÓI Emlékezzünk meg a premontrei főgimnázium tanárairól és tanítványairól! Róluk, akiknek valóságos atyai mivoltát s a kezükre bízott diákokkal szemben tanúsított igazán csak a családapáéhoz hasonló bánásmódját az intézetnek minden akkori diákja bőségesen tapasztalta. Sokat hallottam azokról a tanárokról s igazgatókról is, akik még azokat tanították, akik az én diákkoromban már a város ügyeit intézték vagy magasabb egyházi állásokat töltöttek be. Hadd mondjam el kedves emlékeimet is, úgy, amint azok ma is még annyi év után fülemben csengenek. Láttam a premontreiek nagy kertjében, ott a szeminárium kertje mellett a terebélyes gyümölcsfákat, amint szép katonasorban szegélyezték azt a középen vezető utat, rám mosolyogtak a pufók pogácsaalmák s megkívántam a gyönyörű császárkörtét, amely ott kínálkozott szemnek-szájnak. Ezek Kaczvinszky Viktor (1855—1865) igazgatónak fái voltak, ö ültete azokat, ő viselte gondjukat. Jóságos tekintete azokat simogatta, valahányszor breviáriumából föltekintett, ha az ő kedves tanuló ifjúsága nem volt körülötte. Az ifjúság nevelése és tanítása mellett ráért kedves csemetéinek is gondját viselni s mindkettőt nemesíteni. Azt is emlegették előttem, hogy prelátus korában rendbehozta s jövedelmezőbbé tette a rendi birtokokat, hogy képes legyen a rendre háruló nagy költségeket, amelyekkel az iskolák modern igényei járnak, fedezni. Idézem itt szószerint ennek a kiváló igazgató életrajzírójának sorait: „Kaczvinszky a rend e tanintézetét a Bach—Schmerling-idők 35