„Öreg diák múltba néz!” (Budapest. Rozsnyói Öreg Diákok Szövetsége, 1927)

A rozsnyói evangelikus gimnázium története

kereste fel 1856-ban a kassai helytartóság főnökét, aki pongyolában, szivarozva, egy sötét szobában fogadta azt és epés kifakadások után kijelentette, hogy a kormány nem tudja elfelejteni, hogy Rozsnyó szelleme Ő Felsége elismerésének 1849-ben fölötte ártott. Erre hosszas huzavonának évei következtek. Majd 12 rendes tanárt követeltek, majd a tanárok 1848/49-i politikai magatartása volt az akadály. A legnagyobb baj azonban az volt, hogy a kormány azt követelte, hogy német legyen a tanítási nyelv. Miután az intézet sem nemzeti, sem protestáns jellegét feláldozni nem akarta, a nyilvánossági és érettségiek tartásának jogát csak sok és nehéz küzdelem árán és csak 1857-ben nyerte el. így lett az evangélikus iskolából magyar tannyelvű, nyilvános jellegű főgimnázium. Német nyelven átmenetileg csak a természetrajzi tárgyakat tanították, hogy az orvosi s főleg bányászati pályára lépők a német tan nyelvű akadémiákon sikeresen haladhassanak előre. Az intézet tehát ez időben vegyes tannyelvű volt, amihez még az is járult, hogy minden osztályban heti 2—2 órában a tót nyelvet is tanították, ami azonban csak a tót anyanyelvűekre volt kötelező. A tornának még mindig nincs helye a rendes tárgyak között, de azért nem feledkeztek meg róla egészen, mert egy kerthelyiségben jó időben Scheffer Gusztáv tanár vezetése alatt tornásztak a tanulók; csak 1868-ban lett a torna kötelező tárgy. Érdekes, hogy az 1864-ben kiadott fegyelmi szabályok még mindig fenntartják a négy-, illetőleg nyolcórai bezárást mint büntetési eszközt. A koronázás évében adja ki az intézet az első értesítőt. V. Államilag segélyezett főgimnázium 1884—1918. Az 1883. évi középiskolai törvény újból válságos helyzet elé állítja az iskolát: fölemeli a tanári létszámot, torna- és rajztanár alkalmazását, a könyvtár és a szer^ 32 rv