„Öreg diák múltba néz!” (Budapest. Rozsnyói Öreg Diákok Szövetsége, 1927)

A rozsnyói evangelikus gimnázium története

tárak gyarapítását követeli, ami legalább 7000 forint évi költségtöbbletet jelentett. Miután ezt az összeget sehonnan sem lehetett előteremteni, nem maradt egyéb hátra, mint államsegélyért folyamodni, aminek kieszközlése nem járt különös nehézségekkel. Az ez alkalommal kötött szerződés csak elenyésző mértékben érinti az intézet autonómiáját, mert az állam az általa nyújtott 7000 forintnyi évi segéllyel szemben csak azt köti ki, hogy az iskola az állami tantervekhez alkalmazkodjék s négy tanár kinevezésének jogát a kormánynak engedje át, amely fenntartja a maga számára a felügyeleti jogot. Az államsegély idővel folyton emelkedik s 1898-ban már évi 16.000 forintot tesz ki, ami lehetővé tette a tanári fizetések rendezését és megfelelő taneszközökkel való fölszerelést. 1892-ben épül a tornacsarnok, ezt három évvel megelőzi a játszótér létesítése. Most már gond nélkül élhetett az intézet hivatásának, úgy hogy az ezután következő tizennyolc év a teljes konszolidáció korszaka, amelynek legkimagaslóbb mozzanata a régi épületnek 1904-ben történt és a kor követelményeihez mért átalakítása volt, ami 90.000 koronába került. Ezzel oly otthont teremtettek, amely mindenképen méltónak bizonyult a küzdelmes, de dicső múltú intézethez. A nemzet javára s az Isten dicsőségére folytatott eme áldásos munkásságát alapjában megrendítette a világháború. Több tanár és nagyon sok diák sietett a harctérre, hogy lerój ja hazájával szemben kötelességét s ettől kezdve a rozsnyói ev. főgimnázium is osztozott a többi hazai középiskola sorsában, egészen az össze omlásig. Mi rozsnyói evangélikus öregdiákok szeretettel gon dolunk iskolánkra, szépmultú Alma Mater-ünkre, arra a magyar középiskolára, amely négy századon át annyi ^ 33 rv