„Öreg diák múltba néz!” (Budapest. Rozsnyói Öreg Diákok Szövetsége, 1927)

A rozsnyói evangelikus gimnázium története

A ROZSNYÓI EVANGÉLIKUS FŐGIMNÁZIUM TÖRTÉNETE I. Evangélikus iskola 1525—1711. A rozsnyói evangélikus főgimnázium egyike a legrégibb hazai középiskoláknak s kétségtelenül annak a szerető gondoskodásnak köszöni létrejövetelét, amelylyel az evangélikus hit követői az iskolaügyet felkarolták. Így történt, hogy városok, felekezetek, előkelő gazdag családok nemes versenyre kelve, egymásután alapítanak iskolákat. A rozsnyói evangélikus iskola alapításának éve ismeretlen; 1515-ben történik róla először említés, amikor is Philadelphus Manó volt a tanítója. Hogy milyen volt ennek az iskolának szervezete és élete, azt közelebbről nem tudjuk. Miután az akkori protestáns iskola célja főleg az volt, hogy papi és tanítói pályára készítse elő növendékeit, bizonyos, hogy itt is elsősorban a vallástanra és a gyakorlati élet elemeinek elsajátítására helyezték a súlyt. De valamivel későbben már magasabbfokú oktatás nyomaira is akadunk az ú. n. alumneumban, amely nemcsak tápintézet volt, hanem nagyobb diákoknak egy-egy ügyesebb tanító körül való csoportosulása, aki őket a tanítóságra, papságra s külföldi egyetemre előkészítette, míg maguk e diákok a tanítót az elemi oktatásnál, a kántort az istentiszteletnél helyettesítették. Annyira emelkedik iskolánk színvonala, hogy 1642ben már retorikát és logikát is tanítanak benne. Röviddel utóbb azonban megint az elemi oktatás szintjére süllyed, aminek az volt az oka, hogy mint másutt, úgy itt is az iskola hírneve és magaslata mindig a tanító ^ 23