„Öreg diák múltba néz!” (Budapest. Rozsnyói Öreg Diákok Szövetsége, 1927)

A rozsnyói evangelikus gimnázium története

egyéniségétől függött. Már pedig a tanítók sokszor képzett, egyetemet végzett férfiak voltak ugyan, azonban a tanítói állást csak átmenetinek tekintették s azt alkalomadtán azonnal a jobban jövedelmező lelkészivel cserélték fel; így gyakran megesett, hogy különösen az alsóbb osztályokban kezdő és gyakorlatlan fiatalemberek s — mint előbb említettük —, nem egyszer tanulók tanítottak, akik az iskola fejlődését megakasztották. Ennek a gyakori személyi változásnak így csak az iskola vallotta a kárát. De nem is lehetett ez másként ott, ahol, mint Rozsnyón is, 1552-ben a tanító öt heti „bére" két forint volt, némi élelmezéstől és ruhajárandóságtól eltekintve. Ennek a szűkmarkúságnak szomorú következményeiről rántja le a leplet az 1653-i egyházlátogatás alkalmával Majer András jolsvai esperes, aki szomorú szívvel állapítja meg, hogy a tanító a tanításban hanyag, az iskolában ritkán található, de annál szorgalmasabb a korcsmázásban és az éjjeli tivornyázásban. Eddig csak egy csoportban egy tanító vezetése alatt vettek részt a tanulók a tanítási órákon, a XVII. század második felében azonban a tanulóknak már osztá lyokba sorozásának jeleivel találkozunk. így 1670-ben az egy tanítót már két rektor és két kántor váltja fel, úgy hogy az ifjúság már három osztályban nyer oktatást. De arról, hogy mely osztályban mit és mily terjedelemben tanultak, nem találunk felvilágosítást. Ugyanezen évben, sajnos, nagy csapás éri az intézetet, mert a tanítókat kiűzték a városból, akik számos tanulóval Sajógömörre menekültek s itt a sajógömöri iskola alapítói lettek. 1683-ban Thököly győzelmei következtében visszatérhettek ugyan Rozsnyóra, de csak rövid időre, mert öt év múlva az iskola működését ismét hosz szabb időre beszüntette. Ez áldatlan állapotnak II. Rákóczi Ferenc szabadságharca vetett egyelőre véget, mert 1705-ben iskolánk 24