K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (Budapest. Felv. Egy. Szöv, 1940)
Pozsony vármegye története
55 A megszállóknak sok baja van Csallóköz magyar népével, mely állandó összeköttetésben áll a komáromi magyar sereggel. 1849 januárjában megkezdi működését a „bresciai hiéna" Haynau vezetésével a hadi törvényszék. A vérbíróság számtalan megyebeli magyart ítélt halálra, köztük: Petőcz Györgyöt a vármegye másodalispánját, Mészáros Dániel plébánost, Mednyánszky László báró őrnagyot, Rázga Pál hitszónokot. Ezenkívül 270 foglyot küld az osztrák börtönökbe rövid hat hónap alatt. Petőcz alispán vértanuságát a vármegye 1861-ben jegyzőkönyvben örökíti meg. Június 16-án játszódott le a vármegyében a véres zsigárdi ütközet, hol Asboth tábornok véres szuronyrohammal vette be a községet, majd Perednél ütközik meg Görgey serege az egyesült osztrák-orosz sereggel, de 3000 honvéd hősi halála sem tudja megakadályozni a sokszoros túlerő előretörését. A világosi fegyverletétel híre porig sújtotta a megye magyarságát. Halálos dermetség ülte meg a lelkeket. A vármegye börtönei megteltek, a szabadságharcban szereplő vármegyei tisztviselők idegenbe bujdostak. A pozsonyi várbörtönbe került a vármegye tüzeslelkű Kapisztránja, Gasparich Kilit ferencrendi szerzetes, majd a pozsonyi vizikaszárnyának fogházába hurcolták Madách Imrét, a kiváló magyar írót. A régi besúgó rendszert az országban még jobban kiépítették. Mindenki gyanús volt, aki élt. A bécsi császári titkos levéltárból nemrég megdöbbentő adatok kerültek napfényre. A császár részére külön napilapot készítettek a nyomozások híranyagából. Steininger táborszernagy 1861. jan. 28-án a következő Stimmungs Raportot küldte Bécsbe: „Magyarországon jelenleg békés, de meglehetősen kifejezett anarchia uralkodik. A megyegyűlések egymást fölülmúlni igyekeznek olyan határozatokkal, amelyek erősen a felségsértést, lázadást súrolják. A választásokból kikerült tisztviselők túlnyomó részben az 1848-as forradalom legbuzgóbb hívei és szítói, részben honvéd tisztek vagy exaltált fiatalemberek, akik a túláradó nemzeti schwindli által elkapatva a tapasztalást nélkülözik" .. . 8 Kaphatott e szebb bizonyítványt a vármegyék tisztikara, mint amit Generalmajor Steininger raportba stimmelt egyenesen a császárnak. A vármegyei tisztviselők a Bach-korszakban nem vállaltak hivatalt. Helyüket morvából és a cseh földről toborzott „beamterekkel" töltötték be. Ezután két részre osztották a megyét, kikanyarították belőle „Alsó Nyitra megyének" nevezett kerületet. A pozsonyi kerület vezetését Záborszky József vállalta, akit kiközösített a vármegye társadalma. 1860-ig tartott Bach rendszere, ezután derengeni kezdett. 1860 novemberében Pálffy József gr. elnöklete alatt megalakult vármegyei bizottság tagjai sorába a jelesebb emigránsokat is bevették. 1861 jan. 3-án már fenyegető leirat érkezett a vármegyéhez „mivel az uralkodóház ellen pártot ütöttek s külföldön tartózkodó lázadókat" választottak be a megyebizottságba. A vármegye nem ijed meg a fenyegetéstől, újabb határozatot hoz, melyben kijelenti, hogy az 1848-iki törvények alapján áll, törvénytelennek bélyegzi a királyi kancelláriát és a helytartótanácsot egyben utasítja a megyei tisztikart, hogy csak a törvényes rendeleteket hajtsa végre, ezután megválasztja a vármegye első alispánjának Olgyay Titust, második alispánnak Bittó Kálmánt. A vármegye nyílt állásfoglalása és határozottsága nem tetszett a hatalomnak. Megindult a harc, amelynek végén Neszter József főispáni helytartó egy százados kíséretében megjelent a megyei bizottság ülésén s a megyeháza udvarán felsorakozott katonai erőre hivatkozva feloszlatta a gyűlést. A vármegye tisztikara erre lemondott. A királybiztos, Jablánczy Zsigmondot és Udvardy Ferencet nevezte ki alispánnak s az általuk alakított tisztikarral vezette a vármegye közigazgatását 1867-ig. 1866-ban Ausztria háborúba keveredett Olasz és Poroszországgal. Az osztrák északi sereg Kőnigratznél vereséget szenvedett és a jablonici szoros, valamint a Morva folyó mentén Lamacs felé húzódott. Júl. 22-én 8 Tábori K. id. munk. 233.
