K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (Budapest. Felv. Egy. Szöv, 1940)
Pozsony vármegye története
54 felboruljon a közrend s a zavar elősegítse a lázadásra készülő nemzetiségek aknamunkáját. Erre mutat Tarnóczynak 1848 aug. 14. kelt levele, melyben a zsidóüldözési Cravallról ír és megjegyzi: „Miava és Ó Tura vidékén bécsi deák egyenruhájú egyének a népet izgatják" .. ? Az országgyűlés ezután lázas gyorsasággal készítette a törvényeket. A közteherviselés, a törvényelőtti egyenlőség, a nemzeti hadsereg, a népképviseleti országgyűlés, Erdély uniója és a többi nagy kérdés rendezése bámulatos rövid idő alatt készült el. 1848 április 11-én a pozsonyi primáši palota, nagytermében V. Ferdinánd király átadta István nádornak a szentesített törvényeket s ezután feloszlatta a legutolsó rendi országgyűlést. Pozsonyban. A felszabadulás örömmámorát rövidesen megdöbbenés váltotta fel. A bécsi kamarilla levetette álarcát, fellázította a nemzetiségeket. Megkezdődött a magyar szabadságharc. Pozsony vármegye is megmozdult. A vármegye alispánjának elnöklete alatt honvédelmi bizottság alakult, s a megye költségén önkéntes csapatot szervezett. Ebbe a seregbe a vármegye jegyzői karából azonnal jelentkeztek többen. Elrendelte a megye, hogy az országgyűléstől megajánlott 42.000 embernek a megyére eső 3647 újoncát sürgősen összetoborozzák. Hogy mekkora terhet vállalt a megye magára, ezt megvilágítja Csányi László kormánybiztosnak okt. 21-én kelt rendelkezése, mely utasítja a vármegyét, hogy naponta 250 q. szénát, 300 mérő zabot, 54 q. húsnak megfelelő marhát stb. szállítson a brucki honvédtáborba. De az anyagi áldozatnál súlyosabb kérdése volt a megyének a Hurbán-féle lázadás letörése. Húrban hlubokai lutheránus pap 1848 szepL 17—18 között néhány száz pánszláv bujtogató, több nyug. császári katonatiszt és cseh önkéntes társaságában Szenic táján betört Nyitra megyébe s onnan a pozsonymegyei Szentjánoson át Malackára vonult. Mindenütt fekete-sárga osztrák és tót zászlókat tűzött ki, egyben feleskette a népet, hogy addig nem teszi le a fegyvert, míg Szvatopluk országát vissza nem szerzik. A nép értelmesebb része nem sokat törődött a lázítással, de akadtak elegen, akik hitelt adtak Húrban szavainak, mire Húrban nekibátorodva Stúrt, Hodzsát és Jaroszlávot ideiglenes tót kormánynak választatta meg, míg magának a császári ezredesi rangot adományozta. A magyar kormány némi katonai erővel a vármegye nemzetőrségének egy részét mozgósította Húrban ellen. Az Ó Túrára vezető úton rövid ütközet fejlődött ki, amelyben Petrovits Dániel kosuti közbirtokos és nemzetőr ügyes lövéssel leterítette a lázadók egyik vezérét, mire az ellenfél ijedten szétszóródott és a hegyek közé menekült. A nemzetőrség ezután megszállta a felkelés főfészkét Miavát és Brezovát. Miután Hurbán látta, hogy gyülevész hadával nem érhet el semmit, cinkosaival Morvaországba menekült. A kormány ezután Jeszenák János bárót rendelte ki kormánybiztosnak, aki helyreállította a rendet. A bécsi kamarilla a morvaföldre menekült, Hurbánhoz újra több nyugalmazott császári tisztet küldött, mire dec. 4-én a tót vezér újra betört. Az összecsapás Budetinnál történt, hol a kaszás nemzetőrök Hurbán seregét újra megszalasztották. Ezután Windischgrätz herceg főparancsnoksága alatt álló osztrák haderő rendszeres támadása következett. Az osztrák sereg szélső balszárnya Simunics császári altábornagy vezetésével a nádasi és a jabloncai szorosokon át Nagyszombat felé tört, hogy az Ordódy ezredes vezetése alatt álló honvédsereg hátába kerüljön. A gyenge ujoncdandár csak visszavonulással fedezhette a hátát. Görgey segítséget küldött, de Guyon hibája folytán a nagyszombati ütközet a császáriak győzelmével végződött, mire Görgey kénytelen volt pozsonyi állását feladni és visszavonulni. 1848 dec. 18-án Windischgrätz bevonult Pozsonyba. Kempen altábornagy mellett Zichy Ferenc gróf a polgári biztos, ki elerendeli, hogy a. vármegye nevében hódoló küldöttség keresse fel Ferenc József császárt7 Tábori K. Titkosrendőrség és kamarilla. 116.
