K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (Budapest. Felv. Egy. Szöv, 1940)
A vármegye művelődési viszonyai.Oberth Kálmán
33 Az 1940. évben a következő népművelési programmal indítottuk el munkánkat: A 89 községben mintegy 20 ezer népművelési egység munkáját végzik. Ezekből mintegy 8 ezer ismeretterjesztő •előadás. Tárgyuk valláserkölcsi, történelmi, földrajzi, irodalom-művészi, néprajzi, alkotmányjogi, egészségügyi, állategészségügyi, sociológiai, gazdasági, természettudományi, technikai, közigazgatási, neveléstudományi, külügyi, légoltalmi, stb. — Mintegy 2 ezer egységben, — községenként 3—4 kulturdélután, 3—4 műkedvelő előadás, 4 mesedélután, 1—2 gyermekszíndarab, 6—8 újságfelolvasás, 4—6 rádióhallgatás esik. A többi egységet szaktanfolyamok adják. Minden községben az igényeknek megfelelően tanfolyamokat is rendeznek. Majdnem minden községben gazdasági tanfolyamokat is kellett szervezni, hogy a felszabadulással járó változásnak megfelelően könnyen átállíthassák a gazdák gazdálkodási rendszerüket. Ebben a munkában a népművelést a Komáromi Mezőgazdasági Kamara, különböző minisztériumok, — de különösen a Földmívelésügyi Minisztérium, — hathatósan támogatják és szakelőadók, tanfolyamvezetők kiküldésével valóban értékes és nemzetgazdálkodási szempontból is jelentős munkát végeznek. Sok községben háziipari tanfolyamokat is szervezett a Népművelési Bizottság. A nők képzésére is nagy gondot fordított a Bizottság, a legtöbb helyen nőnevelési, háztartási, kisgazdasszonyképző, anya- és csecsemővédő, főző- és női egészségügyi, kézimunka, stb. tanfolyamokat indított. De belátta a Bizottság, hogy a felszabadult országrészeken főleg olyan népművelési tanfolyamok megszervezésére kell törekednie, melyek alkalmasak a nemzeti öntudat ápolására, az állampolgári érzület kifejlesztésére és a nem magyar anyanyelvű lakosságnak lélekben,a magyarsággal való összeforrasztására. E cél elérésére szervezte a Népművelési Bizottság a szlováknyelvű községekben a magyarnyelvű tanfolyamokat. Míg a lakosság nem tud magyarul, nem tud bekapcsolódni a magyar életközösségbe sem. A 30 szlováknyelvű községből 18 helyen már a tél folyamán kellett nyelvi tanfolyamot szervezni. De olyan nagy a lelkesedés és érdeklődés, hogy a legtöbb helyen két csoportban kell oktatni a hallgatókat a nagy létszám miatt. Végcélunk a szebb magyar jövő szolgálata, állítjuk Szabó Dezsővel: «Hinni kell a magyarságban, fel kell emelni a parasztot és tűrhetetlenül ki kell tartanunk önálló magyar államiságunk mellett.» 2
