K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (Budapest. Felv. Egy. Szöv, 1940)
Az 1938 novemberében visszacsatolt terület földrajzi jellemzése, különösen a Kismagyar Alföldre. Dr.Bulla Béla
18 és a hegyvonulatok közt megbúvó medencék a Felvidék sok nagymultú, patinás városával egyelőre még a «független» szlovák állam piriokában várják egyesülésüket természetes életterükkel, a Magyar medencével. Jogosan kérdezheti bárki, mi az oka annak, hogy ebben a medencék sorozatából álló, hosszú, keskeny tájban, a Délfelvidéken a magyar életnek nagy változatossága, sokrétűsége tudott kialakulni, hogy a medencékben Ipolyságtól Kassáig minden városban a dicsőséges magyar múlt és munkás jelen emlékei, eredményei halmozódnak. Hövid erre a geográfus felelete. Ez a táj élelmiszertermelésében mindig iönellátó volt, sőt a Kisalfölddel együtt a cseh-tót felvidék éléskamrájának szerepét is be kellett töltenie; a medencék fenekén rejtőző barnaszene és kristályos kőzetekből felépített peremeinek vasérctelepei segítségével pedig változatos ipari tevékenységet tudott fejleszteni. Ez a vulkanikus hegyvonulatokkal és ősi kristályos masszívumokkal körülszegeti medencetáj, a Délfelvidék, Kassa táján véget ér. Magyarország új, «bécsi» határa Sátoraljaújhely felett elhagyja az Eperjes-Tokaji hegységet és kiérkezik az Alföld északkeleti szegélyterületére. A magyar Alföld jólismert tájvonásait találjuk meg ezen a vidéken. Délen a teljesen f eis zabadúlt Bodrogköz, északkeleten és keletien az Ung, Latorca és a Borsava törmelékkúpjával elegyengetett, a •törmelékkúpok között mocsaras .vizenyős, süllyedékekkel tagolt, a magasabb térszíneken lösszel borított, termékeny síkság ez, a magyar róna: húsz éven keresztül ez táplálta kenyerével a Ruténföldet. Éppen ezért is kapcsolta ezt a síksági peremvidéket a cseh közigazgatás az « autonom» Ruténföldhöz, különben, sem szerkezetileg, sem domborzatilag, de akár növényzetét, népét és életformáját tekintve sem tartozik össze ez a síksági szegély a Ruténfölddel. Amaz az Alföld, e: pedig az Északkeleti Felvidék tartozéka. Ez az északkeletalföldi, fiatal akkumulációs síkság — teljes egészében kontinentális éghajlatú őstermelő, földművelő terület — az északi Kisalföld és peremvidéke és a Délfelvidék mellett az a harmadik tájdarab, amellyel Maradékmagyarország területe Bécsben kiegészítést 1nyert• A visszacsatolt terület tehát a magyar föld három tájának darabjaiból tevődik össze. Közülük felszíni képének kialakulása, formái és élete alapján csak egyetlen egy, a Délfelvidék tarthat igényt a «felvidéki» jelzőre, a másik kettő, a Magyar medence legalsó és legfiatalabb emeletének és tájának, a Kisalföldnek és a nagy Alföldnek a kiegészítő része, végeredményben mind a három tájdarab a Magyar medence tartozéka. Valóban kevés joggal beszélhetünk a Felvidék — inkább csak a honti, nógrádi és gömöri medencékben erdős-hegyes felvidéki tájvonások — hazatéréséről. Arról már több joggal beszélhetünk, hogy Csonkamagyarországnak többé-kevésbbé sikerült elérnie az ősi magyar szállásterület északi határát. Csak többé-kevésbbé, mert az etnikai elv szigorú, hiánytalan <érvényesítése Bécsben sem sikerült. Stratégiai és gazdasági meggondolások következtében igen értékes magyar területekről kellett lemondanunk. Különösen fájdalmas a veszteség Nyitra és Tőketerebes esetében. Ezeken a területeken az új határ magyarlakta területeket vág 'ketté. Az etnikai elv túlságosan szigorú alkalmazása mellett gazdasági és hatalmi indokok fosztottak meg bennünket a pozsonyi, sárosi és szepesi magyarságtól is. A visszacsatolt terület teljesen magyarjellegü. Legnagyobbrészt színmagyar, de még a nemzetiségi peremvidékeken is (Tótmegyer, Tartioskedd, Nagysurány, Jolsva vidékén és Kassa távolabbi környékén) ősi magyar szállásterületen járunk és a több, mint 80 o/o-os fölényben levő magyarsággal hozzánk csatolt kisszámú szlovákság a terület magyar voltát pillanatra sem teheti kétségessé. Az Í938. évi decemberi népszámlálás szerint a visszacsatolt terület lakossága 1.032.356. Leg-
