Nyitrai fejfák (Nyitra. Lőwy Antal és Fiai, 1940)

Dr. Pivinger Emil

erkölcsi erőt és áldozatkészségével anyagi eszközt is. Szerette ezt az alkotását, büszkén boldogan nézte gyors fejlődését. * Az újlaki temetőben, népe közt alussza örök álmát. Nagy tudása, műveltsége, teljes függetlensége, rajongó magyar érzése őt szemelték ki nemzete vezérei közé. Abból a magból nőtt, melyből Széchenyiek termettek. Széchenyi szelleme által hevítve alkotta meg egyesületét, az Országos Magyar Szövetséget és zseniális megihletéssel, megfigyelő erővel, a nagy hazafiak fáradhatatlanságával szentelte 'magát a szlovák kérdés tanulmányozásának. Legkedvesebb alkotása ez az egyesület — halála után már csak tengett-lengett, majd összeroppant, megszűnt. Id. Esterházy János a vértanú-halállal szentesített családi hagyományok buzgó ápolója. Joga van- a történelmi hírhez, mert küldetésszerű hivatást töltött be. Nemrava Ferenc: DR. PIVINGER EMIL Tizenkilenc tavasz múlt el azóta, hogy 1920 március 16-án dr. Pivinger Emil elhúnyt. Ibolyák bontogatták szirmukat, minden örült az új életnek, csak ő, aki visszaadta sokunk életét és egészségét, ment el tőlünk messze, örökre. Acélos, komoly, tekintete bátorságot, kitartást parancsolt a betegség elviselésére és reményt fakasztott a gyógyuláshoz, ami a legkritikusabb esetekben is csodával határos módon sikerült. Szuggesztív hatással volt betegeire, akik az imádásig szerették s akiknek, ha tán vizet rendelt volna, attól is meggyógyultak. Felőrölte idegzetét a rengeteg munka, melyet mint ezredorvos a háború alatt — tízezernyi katona között és emellett polgári betegeit sem hanyagolva — végzett. Mintha ma lenne : szapora, koppanó lépések hangzanak az ablak alatt, ő jön, a jó doktor... Enyhe tavaszi éjjelen lopva, csendben, — mint aki még Istenhozzádot sem kíván tőlünk jóságáért, — szótlan ajakkal, megszakadt szívvel pihent szobájában. Megsirattuk, a miénk volt... .mindenkié volt, különösen a szegényeké. Mi, régi nitraiak, akiknek lázban égő, ragályoktól hemzsegő testéhez odatapasztotta nemes arcát, anyai jósággal hallgatta sipítozó tüdőnket és kitépett a kaszás csontos karjai közül, ha ezer gond és baj űz is bennünket, álljunk meg egy-egy röpke kis imára porladó szivénél. 8