Nyitrai fejfák (Nyitra. Lőwy Antal és Fiai, 1940)

A rudnoi csodaorvos

lalva. Mindenkit szeretettel fogadott, mindenkin különbség nélkül segített, ha ez hatalmában állt. Gyógyításaiért sohasem fogadott el pénzt, legfeljebb kevés konyháravalót fogadott el betegeitől, ami rendjén is volt, mert különben nem tudta volna szerény 300 pengő-forint évi illetékéből házát és számtalan vendégét ellátni. Rudno, az igénytelen falu nagy hirre vergődött az egész országban. de felkeresték morvák, csehek, sziléziaiak, osztrákok, stájerek, szlovének, horvátok, erdélyiek, szerbek, bajorok, poroszok, lengyelek, franciák, olaszok, angolok és oroszok is. Alig volt európai nemzet, mely Rudnot, a rongyos falut nem látogatta volna meg. (Madva Spányikot is gyógyította, 1847-ben.) A rudnoi csodaorvos a betegség nemét sokszor látásból ismerte meg. Anélkül, hogy előbb kérdezősködött volna, mutatóujjával megérintette a beteg mellét és hátgerincét és ebből következtetni tudott a mell és tüdő állapotára. «Hegy ellenében ne siess», ez volt a tanácsa a mellbetegek részére. Orvossága többnyire füvek keveréke volt. Spányik megkérdezte tőle, mely legtávolibb vidékről volt betege ? — Ezt hamarjában nem tudom megmondani. E napokban is volt elég, elég messziről, Szibériából, Irkuck városából. Különös hírre jutottak az ú. n. «rudnai labdacsok» vagy «Madvalabdacsok«, melyeket még Madva halála után is készítettek. 1852 augusztus 20-án, 66 éves korában visszaadta lelkét Teremtőjének. Ezrek forró könnyei kísérték sírba azt a férfiút, ki a nyomor és betegség könnyeit törölte le szenvedő embertársai szemeiből. 4u