Nyitrai fejfák (Nyitra. Lőwy Antal és Fiai, 1940)

Spalding forráskutató és Tüköryné

Egy hírlapíró így figyelte meg Spalding egyik nitrai kísérletét : Az őrnagy előkereste a szerszámát, hogy bemutassa nekem művészetét. Ez a varázsvessző két, villaalakúra összenőtt, vékony, frissen metszett, hajlékony bokor ág. — Némelyek vékony drótot használnak — magyarázta az őrnagy —' de az nagyon megerőltető. Különben is a forráskeresés rendkívül fárasztó, ideget emésztő. Ha egy-két órát dolgozom a vesszővel, órákig levert és bágyadt vagyok. Sokszor le is kell feküdnöm. Elvezetett most arra a helyre, ahol kertjében a vizet találta. Megfogta a villaalakú ágat, végét behajlítva, öklét hüvelykújjal fölfelé. Az ágakat erősen fogta. Megindult lassan, apró lépésekben, szemét mejreven a villa hegyére szegezve. Alig tett néhány lépést, mikor a villának kezéből kiálló része előbb lassan, majd mind szilajabban emelkedni kezdett, míg végre 7—8 cm.-re fölemelkedett, aztán pedig, amint az őrnagy vagy 12 lépésnyi utat megtett, hirtelen visszaereszkedett. Az ágaknak kézben levő részét tartotta, úgy, hogy az ágak meg nem mozdulhattak. A villának a kézből kiálló csúcsa felfelé csavarodott, mintha valami erő nyomta volna fel. — Nehéz megmondani — magyarázta — micsoda érzés az, mikor vizet veszek észre. Ez az ág csak segédeszköz, az észrevevő erő bennem van. Valami izgalom fog el, még mielőtt a vessző mozdulna, ebből tudom meg, hogy rögtön vizet fog jelezni a villa. Az érzés hevességéből mondhatom meg, körülbelül mennyi a víz nagysága. Már alig tévedek. Megmondom azt is, milyen irányú a földalatti víz folyása. Megyek a forrás fölött... nézze, így... és mikor érzem, hogy a végéhez értem, hirtelen megfordulok, - olyan formát érzek, mintha egy hullám csapna felém és a vessző hirtelen felüt. Nem tudom, magában a vízben van-e az erő, amely így hat rám, vagy más anyagban. Annyi bizonyos, hogy csak földalatti folyóvizet veszek észre, álló, leszívárgott vizet nem. Meg tudom határozni a forrás mélységét is. Attól a ponttól kezdve, ahol az első figyelmeztetést kaptam az idegeimben, egészen addig a pontig, ahol még valamit érzek ugyan, de a vessző már vízszintesen áll — ez két vég pont. E két pontból a föld mélyébe, lefelé, két képzelt ferde vonalat húzok 53 fokú szög alatt. Ahol ez a két vonal találkozik, körülbelül ott a víz. Hogy mért épp 53 fokú a szög, azt nem tudom. Az újságíró megkérte az őrnagyot, engedje őt is a vesszővel a víz fölött sétálni. Megpróbálta, de a vessző mozdulatlan maradt. Az őrnagy most a villa egyik nyelét az újságíró kezébe adta. a másikat ő fogta, szabadon maradt kezével pedig az újságíró szabad kezét fogta. Elkezdtek lassan menni a hegy fölött, ahol a mélyben víznek kell buzognia. Ugyanazon a helyen, ahol előbb az őrnagy kezében, a villa hegye most is fölfelé csavarodott. A világháború kitörésekor az őrnagyot hazahívták Németországba és mint alezredes folytatta katonai pályáját. Néhány év előtt meghalt. BIBLIOTHECA HUNGARICAI Samaria - Somorja- Š amorf»