Matula Antal: Népnevelés a csehszlovák köztársaságban (Bratislava. Kultúra, 1929)

A népnevelés fogalma és neve

értelemben használjuk, hanem vagy az eredetet jellemezzük: a népdalt, ellentétben a müdallal, a népművészetet ellentétben az egyéni művészi alkotással, vagy a különleges tulajdonságot emeljük ki vele: pl. a népies nyelvet az irodalmi cicomás, kifinomult nyelvvel szemben, a népkonyhát olcsó áraival, melyet vagyontalanok keresnek fel, vagy végül a legszélesebb rétegek által osztott kedvező értékelést fejezi ki ez a szó: pl. a „népszerű ember. „Népszerű ember" nálunk az, akit sokan ismernek, de szeretnek is! A „demokrácia" elnevezés bizonyos társadalmi szellemben, társadalmi berendezésben — és rendben honosodott meg: Népuralom, ellentétben a monarchia (egyeduralom), arisztokrácia (nemesek uralma), hierarchia (egyházi uralom), ochlokrácia (csőcselék uralma), plutokrácia (gazdagok uralma) vagy diktatúrával (egyes ember vagy egy társadalmi osztálynak uralma). A „demokrácia" szóval azt a szellemet, életfelfogást és társadalmi rendszert jelöljük meg, mely ellentétét képezi annak a szellemnek, életfelfogásnak, társadalmi berendezésnek, melyek előny élvezéseken, kiváltságokon, feudalizmuson alapulnak s melyek révén egy, vagy néhány személyt származás, méltóság, vagyon vagy hatalom révén a többi fölé helyeznek. Az iskolán kívül való nevelés, vagyis a népnevelés a demokráciában ne helyezkedjék szembe a demokrácia elvével, alakjával és közigazgatásával, hanem legyen kifejezője a demokrata elvnek, demokrata eszménynek és demokrata orientálódásnak s ezért ajánlatos, hogy a felnőttek művelését célzó akció nevében (megjelölésében) ez a világnézet kifejezésre juttassék. A népművelés elnevezésben kifejezésre jut azon alapelv is, mely az iskolán kivüli művelőés képzőmunkánkban bennünket összefog. Benne 23