Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Előszó

mésztettük magunkban: ennyi az előnyünk, és meg kell tartanunk, ez kincsünk, zálogunk és menlevelünk: mi voltunk és vagyunk a vox humana népe!" (Üzenet. Űj Szó, 1948. december 15.) Fábry „üzenetét" megértve sorra jelentkeztek a többiek: írók, újságírók, költők, munkáslevelezők, mindazok, akik a csehszlovákiai magyar kultúrát magukénak érezték. A teljes némaságból feltörő hang csak a megkönnyebbülés, a hála hangja lehetett. A CSKP országépítő programján, a gottwaldi nemzetiségi politikán, az anyanyelven szólalhatás lehetőségén, az egzisztenciális veszélyeztetettség elmúltán érzett öröm és lelkesedés visszhangja. Mélyen jelképes értelmű, hogy a CSKP hivatalos sajtóorgánumában talált otthonra az újrainduló csehszlovákiai magyar irodalom. Az Űj Szó hasábjain szerveződött legújabb szakasza, amely Fábry Zoltán szavával ,,harmadvirágzás" néven ment át a köztudatba. A CSKP magyar nyelvű lapja lett — igaza van Balázs Bélának — nemzetiségi irodalmunk bölcsője. E korszak első nemzedékének indulása szinte kivétel nélkül hozzá kapcsolódik. Kulturális rovatában jelentkezett először Fábry Zoltán (1948); Egri Viktor, Szabó Béla, Dénes György (1949); Ozsvald Árpád (1950): Bábi Tibor (1951) és sokan mások, irodalmi és kulturális életünk alkotói, szervezői. Az indítás elévülhetetlen érdemén túl az Űj Szó később is irányítója és fontos támasza maradt kulturális életünknek, az irodalmi folyóiratot azonban nem pótolhatta. Irodalmunk határozottabb fejlődésére akkor kerülhetett sor, miután más magyar nyelvű lapok és folyóiratok is napvilágot láttak (Alkotó Ifjúság, Űj Ifjúság stb.). Ezek mindegyike valamilyen módon részt vállalt az irodalom fejlesztésében. Különösen fontos szerepet töltött be az Ötvenes évek elején a CSEMADOK KB kulturális-politikai havilapja: a Fáklya (1951—1956), amely egyéb feladatai mellett irodalmi életünk fejlődését is hatékonyan támogatta. Ezek a lapok és folyóiratok adtak otthont az első bíráló-ismertető jellegű írásoknak is. A harmadvirágzás kibontakozását követően — szükségszerű fáziseltolódással — fokozatosan megteremtődött az irodalmi-kulturális események és jelenségek kritikai visszhangja. Még nem a szó eredeti jelentésében vett 6