Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve
Előszó
irodalomkritika, inkább különféle reagálások az irodalmi élet eseményeire, több-kevesebb sikerű reflexiók a megjelenő könyvekkel, évfordulókkal stb. kapcsolatban. Jelentős kultúrpolitikai missziót töltöttek be ezen a téren a régi gárda tagjai: Fábry Zoltán. Sas Andor, Egri Viktor. Ök teremtették meg irodalmi életünk alapjait. Az úttörés érdemén felül ők jelentették a kontinuitást, a hagyományok töretlenségét, a két háború közötti időszak örökségének megőrzését, továbbadását. Munkásságuk a haladó hagyományok átmentésében, a magyar és világirodalom értékeinek terjesztésében, a szovjet, a szlovák és cseh irodalom közvetítésében, a kulturális kapcsolatok ápolásában, az évfordulók, megemlékezések írásában stb. vált igazán hasznossá. A tudományos és ismeretterjesztő irodalom sajátos ötvözetéből kialakult gazdag kultúrájú irodalmi cikket és irodalompublicisztikai esszét művelték, melynek a kibontakozó, sok gyengeséggel és fogyatékossággal küszködő szellemi életünkben tudatosító ereje és felbecsülhetetlen kultúrpolitikai jelentősége volt. A toll avatott művelői mellett hamarosan számos fiatal író és újságíró is hallatta hangját. Kezdeti lépéseiken azonban igen erősen érződött a tapasztalatlanság, a felkészületlenségre valló eszmei-esztétikai bizonytalanság, az irodalompolitikai elveket félrehalló oktalan türelmetlenség. Rájuk nézve van igazuk azoknak, akik szerint — a kevés kivételtől eltekintve — az ötvenes évek elejének irodalmi visszhangja — akárcsak maga az irodalom — magán viseli a sematizmus minden jellemzőjét. A fiatalok irodalmi reflexióiban fellelhető ugyan az okos meglátás, a társadalmi felelősségérzet, de az elvtelen lelkendezés és az oktalan támadó hajlam is. Műfajilag nehezen körülhatárolható írásaikat inkább a korabeli irodalmi élet és kulturális légkör jellemzőiként, mintsem a csehszlovákiai magyar irodalomkritika előzményeiként tartjuk számon. Az irodalomkritika azonban, s nem kevésbé az irodalomtudomány többi ága: az irodalomtörténet és -elmélet fejlődése az irodaloménál lényegesen lassúbb volt. Kibontakozását több tényező gátolta. A legsúlyosabbnak ezek közül az irodalmi alkotások szórványos megjelenése és az irodalmi folyóirat hiánya látszott. Az igazi kritika létrejöttéhez előbb az irodalomnak kellett megszületnie, 7
