Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Publicisztika és irodalomtudomány - Rákos Péter: Fáradhatatlan szavak (Fábry Zoltán:Európa elrablása)

RÁKOS PÉTER Fáradhatatlan szavak Fábry Zoltán: Európa elrablása Fáklyaláng című drámájában Illyés Gyula (nem tudom hamarjában, a költői fantázia jogán-e vagy históriai megalapozottsággal) ezt a mondatot adja Kossuth szájába: ,,Aki egyszer azt érzi, hogy valami szép nagy ügyben fején találta a szöget, az csináljon kalapácsot magából, s amíg bírja lélegzettel, sújtson és sújtson." Ilyen kalapácsot formált magából Fábry Zoltán élete nagy ügye s reprezentatív „műfaja", az antifasizmus szolgálatában. Hálátlan és olykor reménytelennek tűnő feladat — de hát nem a hálátlan feladatok termik-e ezeket a nemes megszállottakat? A hitlerizmus szörnye három évtizeddel ezelőtt egy táborba tömörítette úgyszólván az egész emberiséget. A vérzivatarnak, amelybe beletorkollott, volt egy gyönyörű mozzanata, hogy a legkülönfélébb erkölcsi alapon álló emberek — amennyiben egyáltalán erkölcsi alapon állottak — problémátlanul és napnál világosabban láthatták és tapinthatták a jó és rossz közötti határvonalat. A fasizmus azáltal, hogy a gonoszszal vált egyértelművé, rádöbbentette az erkölcsi viszonylagosságok között hányódó emberiséget, hogy valahol talán mégiscsak van egy abszolút határ, egy erkölcsi bizonyosság, egy eddig, és ne tovább. Az emberiség megfogadta, és nem szűnt meg fogadkozni, hogy az apokalipszis, mely végpusztulással fenyegette, soha többé nem tér vissza. Lássuk az eredményt. Egy neves amerikai filmszínész (aki emlékszik a hitleri időkre) csodálkozva bizonygatta nemrégen néhány 478