Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Irodalomtörténeti hosszmetszet - Irodalmunk az 1968-69-es válság utáni kibontakozás útján

Tibor is foglalkozott. Bábi később nemcsak Szalatnait, hanem a fiatal költők túlzásait, extremitását is bírálta A Költészet — mágia? varázslat? című írásában, s többek között leszögezte: „A költő nem mágus, nem varázsló, nem sámán, nem próféta, nem dervis, nem pap. A költő objektív és szubjektív igazmondása, érzelmi kitárulkozása és őszintesége az egyetlen tény, ami hitelt érdemel, s fölösleges olyasmit állítani költőinkről, hogy a szónak, költészetnek hitté, vallássá emelése ott bujkál a versek belső, nehezebben kitapintható, sokszor irracionális anyagában. Ha ez így volna, mindenestül el kellene vetni ezt a költészetet." (Űj Szó, 1972. I. 23. 9. old.) Azóta az Egyszemű éjszakában jelentkező költők egy része önálló verseskötetet is adott ki, mint pl. Mikola Anikó, Tóth László, Kmeczkó Mihály, Kulcsár Ferenc, s ezekben a kötetekben már kevesebb ultramodern elem és naturalista kifejezés található. Az EgyszemM éjszaka szerzőin kívül vannak kevésbé szélsőséges fiatal lírikusaink is, mint pl. Batta György és Bárczi István. Fábry Zoltán halála az irodalomkritikában jelentette a legérzékenyebb veszteséget., azóta sem jelent meg szakszerű. átfogó bírálat egy-egy év vagy írói csoport alkotásairól. A konszolidációs politika folyamán szükségessé vált irodalompolitikai bírálatot elsősorban az Űj Szó végezte el sarkított szempontú, élesen polemizáló cikkeivel. Alkalomszerűen Egri Viktor, Duba Gyula s a magyarországi Kovács Győző is foglalkozik a szlovákiai írók könyveinek ismertetésével és bírálatával. Az utóbbi években jelentkező fiatal kritikusok közül Mészáros László tűnik ki eredeti szempontú elemzéseivel, de figyelemre méltó Zalabai Zsigmond és Tóth László kritikai tevékenysége is. A szakirodalomból főként a történelemtudományban találunk jelentősebb eredményeket, amint ezt a Sas Andor rövidesen megjelenő monográfiája, A koronázó város, Fogarassy László, Püspöki Nagy Péter, Hamar Kálmán tanulmányai és szakbírálatai igazolják. Hiány mutatkozik marxista szempontból elmélyültebb irodalomkritikában is. Az utóbbi évek irodalmi terméséről csupán néhány értékelés, illetve szakszerű elemzés jelent meg. 45