Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Fábry Zoltán: Az igényesség műfaja (részletek)

irodalmunk létéről van szó. Itt és most Lovicsek Béláról. Elbeszélései a falu régi és új világát közvetítik. A címadó hosszú elbeszélés, egy sztrájk apropóján, családi perpatvart tisztáz. Kocsis Péter, az urasági vincellér, gondokba merülten cigarettázik: „Gond, te átkozott gond! Hiába gyúrták az embert acélból, hiába állta ötvenöt év viharát küzdve a nincstelenség ezernyi botlatójával, hiába teremtett biztos talajt a lába alá kétkezi munkájának vékony kenyerén, mégis nyomod, taposod, görnyeszted, vérét szívod, álmot űzöl a szeméből, te gond, te átkozott gond, az emberi élet örömeinek, ünnepnapjainak megrontója, mosolyt hervasztója, te keserűséget csordító gond ..." A novella nem az elmélkedés, a reflektálás, a meditálás színtere, a lapos elmélkedés ugyanakkor még a levegőt is elszívja. Lovicsek általában szeret elrágódni egy-egy szón és fogalmon: olyan szavak, mint gond, élet, ember, mindig megállítják és kísértőn elvonják, aminek aztán a novella fizeti meg az árát. Megtudjuk, hogy a vincellér „gondjainak középpontjában Annuska, a lánya áll. Annuska, aki már nem is lány, hanem aszony. Két éve asszony. Hajnóci Imre fiának, Jóskának a felesége. Nem tagadta ki, mégis kitagadta. A lánya, édes lánya, mégsem az. Lakodalmat sem csinált neki, pedig lett volna miből. Nem csinált, mert nem akart, mert belebújt az ördög. Hogyan is történt csak?" így nyúl a témához, ilyen nagy feneket kerítéssel, amikor a novella rövid, pontos tisztázást, tömör egyszeriséget követel. És ez így megy végig. Amikor meghozzák a hírt, hogy unoka született, akit a nagyapa nem is láthat, Lovicsek tolla újra ellódul: „— Unokám van. — A gondolatok nagysága, lenyűgöző hatalma alá kerül az ember, s oly kegyetlen harc dúl a lelkében, hogy sajog belé minden porcikája. Hát miért nem mosolyoghat, miért nem kacaghat az ember, ha egyszer úgy érzi odabent!? Miért kell fagyos, meredt ábrázatot öltenie, ha az fájdalmas, ha az nehezére esik!? Csak azért, hogy kielégítsen egy olyan érzést, amely az élet megrontója?" Szinte jólesik, amikor a sztrájk dinamikája tömörebbé és így robbanóbbá feszíti a történést. A kettészakadtakat a döntő ponton, és most már elválaszthatatlanul a szőlőmunkások sztrájkja hozza össze. A munkásszoli319