Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Sas Andor: Egy verskötet friss és hagyományőrző értékei (Rácz Olivér:Kassai dalok)

zése van, mintha alkonyodóba forduló ég alatt csendülnének. „Jó tűnődni rajta, régi dolgokon" — olvassuk tőle egy helyütt. Nagyanyja emlékezteti régi Anna-bálokra, a bécsi keringők zenéjére, szobákra, ahol antik órák ütése jelzi az időt. Egy régi ház rajza tüllfüggönyökkel védett ablakaival, a régi bútorzat stb. mintha a stílusok történetének egy bizonyos szakaszát ábrázoló múzeumba vezetne, a folytonos búcsúzás saját életétől, szerelmének perceitől, s az ópium és kokain beszövése a rímekbe a lírának több mint fél évszázad előtti korszakát idézik. Az is eleget mond, hogy Rácz Wilde Oszkár börtönballadájából idéz, s a preraffaelita Rosetti képeinek csodálatát emlegeti, meg hogy az élet problémái fölött tűnődő Ibsen Peer Gyntjének és a kísérő Grieg-zenének emléke vésődött a tudatába. Hogy a szerzőt időnként személyes és családi emlékezések többet foglalkoztatják, mint az átélt megdöbbentő válságok és megpróbáltatások, ez lehet a lelki önfenntartás parancsa, és jól van így, de azt kívánhatjuk, hogy az utóbbiakat ne a múltba menekülés hanem az aktív jövő felé irányuló tájékozódás feledtesse. A borongás semmiképp se szerezzen az embernek olyan örömet, amilyet a derűlátó előretekintésnek kell szereznie. Talán szabad azt is megemlíteni, hogy a Kassai dalokban a szélcsöndes biedermeier boldogságért való rajongással ellentétes a nem csekély hevületű szerelmi érzések kifejezése. Bármit is mond Ady Endre arról, hogy ő senkinek sem utóda, mindenkinek vannak elődei, tanító példái, mindenki valakinek a fia. Rácz Olivér azt a Wilde-ot idézi, aki a színes és megvesztegetően kifejező szavak mestere, de érzéseinek hiteléhez szó fér. Elképesztően sokarcú és változatos tud lenni, de ebben a változatosságban elég sok a szerepjátszás, a romantikus fölényeskedés, csapongás, a túlérzékenység és az irónia, a mindenbe belekóstolás és a semmit komolyan nem vevés között. Eszembe jut Wilde-nak egy jó régen olvasott költeménye, amelyben a forradalomba lendülő és a szabadság kivívásáért barikádharcokra kész tömegről van szó, s egyfelől az uralkodó osztály tagjának kíméletlenségével néz rá, másrészt mintha rokonszenvezne a forradalmárokkal. Az 118