Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Sas Andor: Egy verskötet friss és hagyományőrző értékei (Rácz Olivér:Kassai dalok)

állam fegyveres erejének alkalmazását a felkelés ellen helyesli, amikor: ... ostor sújt rá, és kartács rivall. És mégis, mégis milyen egy a lelkem a barikádok megváltóival. Óvatosnak kell lenni ezzel a kettős értelmű, semmire nem kötelező szalonköltészettel szemben. Rácz Olivérre a Nyugat folyóiratnak magas esztétikai kultúrát képviselő, de öncélúskodó iránya hatott. A fiatal Babits Mihály parnasszista szenvelgésétől sokat tanult, Kosztolányinak hatása nemcsak egy rímre korlátozódik, amely — nem hiszem, hogy véletlen folytán — a Kassai legendában előfordul, (csatán-jatagán). A halk lovon ügető ősz Ady Endre eltévedt lovasára emlékeztet, a Mondd. miért van olvasása közben József Attila hasonló formájú kérdésföltevéseire kell gondolnunk. Mielőtt búcsút vennénk a Kassai daloktól, legyen szabad két aprólékos megjegyzést tenni. Az egyik az alabárd szó használatára vonatkozik. Hogy a középkori Kassa víziójában Rácz egy sereg városi alabárdost lát, ez rendjén van, de hogy „fényes lándzsákkal" állítanak posztra a városkapuhoz alabárdosokat, ez nem egészen helyes, mert a lándzsa döfő fegyver, az alabárd pedig bárddal és ékkel kiegészített harci szerszám, amellyel a középkorban a lovagok egymást a nyeregből kiemelni próbálták. Az alabárd használatának csak a X. századtól van nyoma, s ezért nem szerepelhet a római császárság korában legionáriusok kezében. A 92. oldalon olvasva ezt a sort: .haris dalol a kerti körtefáról", eszünkbe idéződnek Petőfi szavai A puszta télenbői: „Nem szól a harsogó haris a fű közül". A természetrajzi könyvekben levő leírásokból arra következtetünk, hogy talán Petőfinek volt igaza, mert a harisnak sajátságos hangja van, amely inkább lármás, mint énekszerű, s tartózkodási helye rétek és mezők földje, ahol a fűben fészkel. Vagy van a harisnak olyan változata, mely fákon tartózkodik és énekel? Mindent összevéve örvendetes jelenség a Kassai dalok 119