Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Kritikai elvek és törekvések - Turczel Lajos: Vázlat Fábry Zoltán kritikusi portréjához (részletek)

számára.) A kötet többi tanulmányában: az 1956-os esztendő irodalmi terméséről készített Utószóban, A család /cedrencéről, illetve annak ürügyén írott kritikában (Embertelenség kimondhatatlansága), az Irodalmi Szemle születését üdvözlő Ideje már bizony című reflexióban és főképpen a Res poetica és Az igényesség műfaja című tanulmányokban viszont már ismét a hatalmas és sokrétű bizonyító anyagot mozgató és azokból impozáns háttereket formáló publicista-kritikus, az erkölcsi és esztétikai törvényeket közös nevezőre hozó moralistaesztétikus és a sziporkázó stílus- és gondolatkonstrukciókat teremtő virtuóz esszéista dominál. Ez az összetett és zsúfolt szemlélet- és elemzésmód — amelyet az antifasiszta publicista erkölcsi elkötelezettsége, erkölcsi fanatizmusa és tudásfölénye alakított ki és determinál, és amelyet az indulás expresszionista jellegű stílusbeütései árnyalnak — jelenti a kritikus Fábry eredeti, igazi, hamisítatlan arcát. Az 1956-tól írott kritikákban szükségszerűen az antifasizmushoz és a vox humanához való elkötelezettség megmásíthatatlan érvényeként és kényszereként újult fel s támadt életre ez az eredeti s determinált kritikusi jelleg. Érthetővé, evidenssé válik ez számunkra, ha arra gondolunk, hogy ezek a kritikai tanulmányok már az olyan, teljes harci felajzottságban született publicisztikai művek szomszédságában, illetve azokkal párhuzamosan íródtak, mint az antifasizmus vádiratának számító Az idő igaza című remek esszé, az Afrika, Afrika és a Fülemülék nyomában, valamint az Európa elrablása című, az atomimperializmust a régi szenvedéllyel ostorozó és vétózó pamfletek. A mondottak igazolására azonban közvetlenül. utalásszerűén is idézhetjük Fábryt. Lapozzuk fel az új kötet bevezetését (Űtravaló), és olvassuk el azt, amit itt saját kritikusi geneziséről és erkölcsi determináltságáról s eredeti kritikusegyéniségének az új irodalmi szakaszban természetes és elkerülhetetlen módon bekövetkezett megújulásáról ír: „A kritikusból, akit tegnapi vigasztalan irodalmi helyzetünk amúgy is inkább irodalompolitikussá avatott, Hitler jöttével teljes elkötelezettséggel és energiával az antifasizmus publicistája lett.. . Legújabb irodalmi periódusunkban — a »harmadvirágzásban« — néhány évig zavartalanul lehettem kriti59