Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Kritikai elvek és törekvések - Turczel Lajos: Vázlat Fábry Zoltán kritikusi portréjához (részletek)

kus... Ezután a kritikust újra leváltotta a publicista: a német neofasizmus és a nyugati atomimperializmus jöttével és erősödésével haladéktalanul el kellett foglalnom a régi őrhelyet." Azokban a kritikai tanulmányokban, amelyek — mint láttuk — már ismét a publicisztikai és kritikai-esztétikai tevékenység termékeny és determinált kölcsönhatásában születtek, szinte kivétel nélkül érezni lehet egy különös paradoxont. Ezt a paradoxont az az aránytalanság idézi elő, amely a kritikában megmozgatott hatalmas és sokrétű bizonyító anyag nagysága és a tárgy kicsisége (a kritizált művek viszonylagos, pillanatnyi vagy szerény értéke) között van. Ez a paradoxon az indulás éveiben, illetve éveiről született alapozó tanulmányokban, összefoglalásokban nem volt még szembeötlő. Ezekre az írásokra teljes mértékben ráillett az a megállapítás, amelylyel egy 1956-ban írt cikkemben (Kritika és mű) jellemeztem Fábry magatartását, kritikusi hozzáállását: „Az a legnagyobb érdeme, hogy csúcsokra törő izzó igényességét oda merte és oda tudta szelídíteni irodalmunk szerény adottságaihoz... s meg tudta találni azt a hangot, alkalmazni tudta azt a mértéket, amely az adott pillanatban a legmegfelelőbb volt." Ebből a megfogalmazásból is jól kiérezhetjük azt a tényt, amelyet fentebb szükség parancsolta és helyzet engedte átmeneti önredukálásnak, leegyszerűsödésnek neveztem. Ennek az átmeneti állapotnak okaira és körülményeire és az eredeti s determinált kritikusi egyéniség szükségszerű visszaváltozására már az előzők folyamán rávilágítottam. Most még az eredeti kritikusi egyéniség megújulása után előállt paradoxonra, aránytalanságokra szeretnék magyarázatot találni. Mi az oka annak, hogy Fábry a kritikai vizsgálódásra kiválasztott (kiválaszthatott) szerény tárgyak körül olyan nagy, csúcsokat érintő s egyetemes összefüggéseket felölelő körözéseket végez, a sokszor jelentéktelen és parányi jelenségek mögé monumentális háttereket rajzol? A legfőbb ok az, hogy az antifasizmusra koncentrált, a vox humana szolgálatára elkötelezett és a társadalomtudományi műveltséggel és az antifasiszta publicisztika anyagával telített Fábry számára a kritikai-esztétikai vizsgálódások fő tárgyát nem a konkrét művek jelentik, hanem az általuk érintett, a velük össze60