Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Fábry Zoltán: Harmadvirágzás (részletek)

a levegőég tükörében, mint tollászkodó madarak, kis, pöttömnyi felhőrongyok totyogva, omlón játszanak ... nem könnyíthet feladatán büntetlenül. A pongyolaság csak frázist eredményezhet. De mi szüli a pongyolaságot? A realitás elégtelensége. Lelkesedni könnyű, csábító is egyben. Amikor ez a túláradó lelkesedés eluralja a hangot: a valóság idegen talajra csúszik. így: „És mi jöhet még? Kávé, tea. kakaócserje, narancsliget, a déli fűszer illata lebeg majd a kertek felett." Ha ez jön, akkor semmi sem lesz: kakaónak, narancsnak, kávénak, teának itt nincs valósága, talaja. A szabadjára engedett optimizmus irrealitást eredményezett. Márpedig a szocialista realizmus igazságtörvényei kérlelhetetlenek, és költőre ugyanúgy vonatkoznak, mint a prózaíróra. Aki elmellőzi nehezét, elvéti mondanivalóját mindenképp! VIII Költőink mondanivalójának nincs elég élményrealitása, mélységtartalma, a felületet még ének fodrozza, szavalat díszíti. Nehézség és nehezék nélküli líra ez, konfliktusmentes tárulkozás, a szolidaritás fogadkozó vállalása, munka, hittevés, lelkesedés himnusza. Dénes György kötetétől majdnem átmenet, zökkenő nélkül lapozhatunk bele az idősor második verseskönyvébe (Gály Olga: Hajnali őrségen, 1953). Különbség alig adódik. A tárgykör és megnyilatkozás majdnem egy: az országépítés dicsérete és szépsége, a béke erősítése, hála és hűség a Szovjetunió iránt. Az új színt Gálynál a gyerek ihlette anyaversek adják. Az ember bizalmatlanul veszi kezébe a kötetet: már maga a cím is frázisterhes, de az első sorok jólesően biztatók: Mindennap újul a világ, hazudik, ki azt állítja — öregszikMindennap nyílik friss virág, s a földből új csíra törekszik. 95