Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Kritikai elvek és törekvések - Duba Gyula: Esztétikai gondolkodás-paradoxonokkal

elérhetetlen. S ez a mindentakarás-igény költői feszültségének és intellektuális energiáinak forrása. Csoóri Sándor írja, hogy ,,az író igazi otthona az otthontalanság, a minden dolgok közé való száműzetés állapota; kiegyensúlyozottsága pedig a dráma". Ha ez így igaz, Tőzsérre vonatkozóan helyesbíteném: otthona — a végtelennel való szembenézés állapota; kiegyensúlyozottsága pedig a tragédia. Tudja ezt vagy nem, így kell, hogy legyen, mert különben érthetetlen lenne nála az az eleve elérhetetlen teljességigény, amely esztétikájának is alappillére és lényege. Eljutottunk a paradoxonokig. Lapozzunk új könyve végéről a legelejére, az első írásig, amelyben a költészet lényegéről is szó esik. Christopher Caudwellre hivatkozva írja: „A hétköznapi beszéd emelkedett formáját" tehát megelőzte egy még korábbi költészet, az az ,,ősi fizikai ritmus", amelyet a költészet legősibb alakzatának tekinthetünk. A fizikai ritmus pedig tulajdonképpen az ember belső élete: fizikai és érzelmi állapotának állandó innovációja. S a transzcenzus, amelyben ez a belső innováció valamiképpen hirtelen láthatóvá válik, „a költészet születésének pillanata". Tőzsér ezt a pillanatot, illetve valóságrészecskéjét ponthoz hasonlítja, mint minden költészet csíráját, őssejtjét, mely pont később egyre növekedett, tágult a költészet funkcionális szerepének a növelésével, majd „ismét zsugorodni kezdett, hogy a dadában, szürrealizmusban, a konkrét költészetben megközelítse eredeti pont alakját, azaz elsősorban az »ősi fizikai ritmus« kifejezőjévé váljék." S miután — fejtegeti az író — a világ egyre bonyolultabb, szerveződésében egyre nehezebb kivenni a ritmust, azaz az embert, az ezoterizálódó költészettel arányosan nőtt a költészet irodalma, magyarázó segédszerve, hogy a modern lírát egyáltalán hozzáférhetővé tegye. Tőzsér logikája töretlen, következtetései nagyobbrészt elfogadhatók, lényegsémája valóban rögzít egy lehetséges magyarázatot, de a költészet teljes lényegét nem tartalmazza. S még csak az egyáltalán megközelíthető „teljes" lényegét sem tartalmazhatja, mert elmélete a költészet kialakulásának a jellemzésénél egyoldalú és a probléma esztétikai megközelítése javára elfogult. Mielőtt azonban elemezném versközpontúságát és következményeit, térjünk vissza a pontköltészet fogalmához 66