Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Kritikai elvek és törekvések - Duba Gyula: Esztétikai gondolkodás-paradoxonokkal

és ahhoz, hogy milyen formában és feltételek mellett találhatjuk meg benne az embert! Nem hiszem, hogy valaha is abszolút érvénnyel meg lehet határozni a költészet célját és értelmét — ahogy az életet sem —, de tudom, hogy az ember által keletkezett, s mint ilyennek, értelme és szerepe van az életben. S cél és értelem talán a létezésében valósul meg; vannak dolgok, melyek azáltal, hogy vannak, önmaguk létjogosultságát igazolják. Tehát nem teológiai célszerűségről van szó, hanem az élet jelenségek önmagukban is helytálló és indokolt jelenlétéről, amellyel a világ dinamikus egyensúlyát biztosítják, és az ember létszükségleteit fedezik. Egy azonban bizonyos: a költészet az embertől függetlenül nem létezik, és segítségével — újabb indokolása a költészet létének — egyfajta módon birtokába veszi a világot. Ezért irányzatos, amit Tőzsér Arpád a költészet funkcionális terjeszkedéséről ír: „. .. ez a pont rohamosan nőni kezdett, a gyakorlati ész hozzáavatásával hamarosan kör, sőt lomha gömböc lett belőle. Mint valami málhás lóra, egyre nagyobb terheket raktak rá. Hésziodosz már teológiai munkáit is versbe szedte, ritmizáltak Szolón politikai és törvénykezési maximái is, hogy Lucretius Carus csengő hexameterekben írt természetfilozófiájáról már ne is szóljak." Amellett, hogy mindezek nyilvánvalóan hozzájárultak a költészet formai fejlődéséhez, mindössze az történt, hogy a létrejött életjelenség — a költészet — a természet törvényszerűségei szerint nekivágott a világnak: emberi felhasználása által nőtt, növekedett, összefüggései bővültek, jelentősége s egyben belső tartalma, formai lehetőségei szétgyűrűztek, és polipkarokként behálózták az emberi lét területeit. Az ember azt tette vele, mint minden mással, amit megismert, létrehozott vagy a magáévá tett; felhasználta, továbbfejlesztette és a maga sajátos céljaira alkalmazta. A költészet növekvő tendenciája más szempontból is indokolható. A mennyiségi — és minőségi — növekedés a világmindenség alaptörvénye; gondoljunk a világ entrópiakészletének állandó növekedésére a népességnövekedésen át az emberi tudásanyag fantasztikus méretű terjeszkedéséig, gondoljunk az abszolút kozmikus növekedés kritériumára, arra a hipotézisre, mely szerint a galaxiák külső határai óriási sebes67