Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Kritikai elvek és törekvések - Duba Gyula: Esztétikai gondolkodás-paradoxonokkal

versről ír, a közös nevezőket keresi, hogy felmutassa bennük az újat, a követendő példát, a születő értékeket. Voznyeszenszkij metaforáival kapcsolatban írja: „A születés ... az idő legtöményebb pontja, ahol a legkomplexebben együtt van a múlt, jelen és jövő." Tőzsér Árpád a születés elkötelezettje, a csírájában meglátott és felismert új világra segítője, ha hagyományokról ír, akkor is a holnapra gondol. Nem tud merengve visszanézni, ellágyulni, számára a szónak, a szellemi tettnek aktív szerepe van, ember- és világformáló küldetése, s az írónak hivatása és feladata. A publicista Tőzsér etikai fenomén, s számára az írott szó igazsága egy ember- és közösségközpontú, hasznossági jellegű értékrendbe sorolódik. Ebben a felfogásban az irodalom az embert, az életet szolgálja, és esztétikai szempontjait is ez az emberközpontúság határozza meg. Amikor irodalmi színpadjaink vagy kallódó népművészeti emlékeink problémáit veti fel, nyelvi és helységnévkérdéseket feszeget, a közönyt bírálja, és több elviséget sürget, csehszlovákiai létünk egyediségét és jellegzetességét hangsúlyozza, tudatosan egy szolgálatirodalom szempontjából vállalja maigára kötelezőnek. És nemcsak azért teszi ezt, mert a publicisztika eleve a társadalmi célszerűség és feladatvállalás műfaja, hanem azért is, mert az etikai alapállás valahol az író belső lényege, örökölt és valósága által determinált reflexe, tudatosan gyakorolt valóságszemlélete. Szükségszerű elkötelezettség dolga, mód és eszköz, amelyeknek segítségével elérhetőnek tartja a programot, melyet mindannyiunk számára fogalmazott: ,,A mi feladatunk a felzárkózás: hagyományainkhoz, szomszédainkhoz, a világhoz." 2 Tőzsér Árpád a tragikum keresője és már-már elkötelezettje. Kettős űrben című verskötete kapcsán írtam már arról az elszánt — és ezért tragikus — igyekezetéről, hogy egészében tekintse át a valóságot, egyetlen pillantással fogja át és értse meg a lét beláthatatlan területeit, hogy leigázza és formába szorítsa a végtelent. Olyan teljességre törekszik, a tudás oly komplexségére, mely 65