Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Kritikai elvek és törekvések - Duba Gyula: Esztétikai gondolkodás-paradoxonokkal

DUBA GYULA Esztétikai gondolkodás paradoxonokkal i „Kétségbeesetten hajtogatom: kritikát!" — kezdi egyik írását Tőzsér Árpád, önmagára jellemzően. Az indításban minden jó tulajdonsága benne van: szubjektivitása, meggyőző ereje és szenvedélye. A közíró Tőzsér Árpád immár egy évtizede tölti be vállalt szerepét szellemi életünkben, és bízvást megállapíthatjuk, hogy sok írásával — illetve nyilvános véleményével — szellemi izgalmat teremtett maga körül. Helyeslést vagy ellenvéleményeket váltott ki, vitára ingerelt, néha felháborított, máskor meg elismerésre késztetett, de a legtöbb esetben hozzájárult közgondolkodásunk rozsdásodó és nyikorgó gépezetének a továbbfutásához, esetleg felgyorsulásához, fáradt neki-nekilendüléseihez. Erre a gépezetre nem lehetünk nagyon büszkék: valóban erősen nyikorog. A lendülete nem szédületes, mindent legyűrő, inkább csak a tehetetlenségi erő forgatja, mintsem új energiák. Közgondolkodásunk kedveli a sablonokat, a közhelyeket, vidáman ficánkol a készen örökölt formák szilárd keretei között, de elgyávul és megtorpan, mihelyt olyan ismeretlen területekre téved, amelyek birtokbavételére nincsenek kliséi, megragadására nincsenek gyakorlati tapasztalatai. Ezért inkább nem merészkedik ismeretlen területekre, nem keresi a felfedezetlent, megelégszik a megszokottal, a közelivel, a bensőségessel. Ha nem kell, nem kockáztat; háztáji gondolkozás, a íávoli, csábító szűzföldek felé alig lökik ellenállhatatlan erők. 62