Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Kritikai elvek és törekvések - Duba Gyula: Esztétikai gondolkodás-paradoxonokkal

Tőzsér Arpád felfedező típusú közíró és gondolkodó. Itt az alkalom, hogy Az irodalom valósága című kötete kapcsán összegezzük és értékeljük azokat a tanulságokat, amelyek szellemiségünk alakulására tett hatásából kikövetkeznek. írásom címében paradoxonokat ígérek, s hogy eljuthassak hozzájuk, hátulról forgatom a kötetet visszafelé, a publicista Tőzsér irányából közelítem meg benne a kritikust, az esztétát, illetve — amennyiben ez szükséges — a költőt. A kötet Napló részének kultúrával és közélettel foglalkozó, többnyire rövid írásai a hatvanas évek derekán, alkalmi cikkekként a napisajtó számára íródtak, akkor időszerű reflexiókként. Valójában tehát nem a „halhatatlan" műfajok törvényszerűségei jegyében, de nagyon is hétköznapi gondok hatására születtek, s mégis többségükben maradandó értékűek. S ennek azon túl, hogy a témák ma is időszerűek, egyetlen oka van: írójuk komolyan vette őket, az igazsághoz egyedül méltó etikai szigorral dolgozott rajtuk, beléjük épített valamit, ami arra készteti az olvasót, hogy szintúgy komolyan vegye őket. Tőzsér nem tud íráskényszer nélkül, felelőtlenül lazítva, rutinból írni, nem képes „lekenni" valamit. A Gyuri-tanyán című kis esszéjében nyomon követhetjük a szellemi vívódást, melyet anyagával, valóságával és önmagával vív. A téma adott, a kor megírási sémákat is ajánl, eszmei és érzelmi hozzáállást kínál a Szlovák Nemzeti Felkeléshez, de ő eredetit akar erről a sokat megírt témáról is mondani, keresi viszonyát a felkelés elmúlt valóságához és máig érő hagyományaihoz. Nem nyúl a sablonmegoldások után, szembesíti magát a témával, és elemzi viszonyukat. S a viszony lényege — ez is jellemzője — irodalmi lesz; Tőzsér Árpád alkatából eredően, elsősorban az irodalom által, illetve közvetítésével lép közelebbi viszonyba a valósággal. A Hétben írott riportjai ennek a témának s vele való harcnak a dokumentumai, az egyedi felfedezéséért és kimondásáért vívott küzdelemnek a csataterei, melyeket át- meg átszőnek az irodalmi utalások, lírai képek és hasonlatok, költői általánosítások. Közíróként is költő marad (mint Fábry), s paradoxonai ott kezdődnek, amikor költő esztétaként nem tud ..közíró" lenni. De erről majd a továbbiakban szólunk, egyelőre maradjunk a dialektikus 63