Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Kritikai elvek és törekvések - Turczel Lajos: Vázlat Fábry Zoltán kritikusi portréjához (részletek)

függő s társadalomtörténetileg égető aktualitású erkölcsi, erkölcspolitikai kérdések. További okok: a kisebbségi helyzetben természetes és indokolt anyanyelvféltés, amely minden számba vett értékben megtartó erőt is lát; a kisebbségi korlátokkal, a kicsiséggel és a provincializmus-veszélyeztetettséggel szemben megnyilvánuló türelmetlen kompenzációs igény, amely a számba vett értékeket az egyetemes értékrendszer súlyaival akarja mérni, és a sokszor csak milligrammokkal mérhető esztétikumot is odaköti a világirodalom esztétikájához; a kicsiségből kitörni igyekvő Dávid—Góliát-komplexus és messianizmus, amely — főleg erkölcsi téren — egyetemes például akar szolgálni, és a barbárság maximumával szemben az emberség maximumát akarja felvonultatni. A vizsgált művek és a róluk szóló kritikák közti aránytalanság, a sokszor Don Quijote-i módon ható kompenzálási, arányítási törekvés az egyik forrása azoknak a túlzásoknak, túlértékeléseknek, amelyek Fábry kritikáiban ma is előfordulnak. Néhány jellemző túlzásra a kötet eddigi értékelői már rámutattak. A túlértékelések másik, jellemzőbb és általánosabb forrását a kritikai mérce erkölcsi túlsúlya, a vox humanának az esztétikai kategóriákkal szemben is megnyilvánuló elsődlegessége jelenti. A nagy esztétikai felkészültséggel rendelkező és erről lépten-nyomon tanúbizonyságot nyúitó Fábry túlzásai, túlértékelései nemegyszer meglepnek, és ellentmondásra késztetnek. Az egyes értékítéletekkel vitázva is érezzük azonban a teljességet, a kritikus által adott kép meggyőző igazát. Teljes mértékben elismerjük az új könyvet útra bocsátó szavak érvényét: „Olvassátok mai figyelemmel a tegnapi írásokat, melyekhez nem lehet hozzátenni semmit, és amelyekből álig kell elvenni valamit." Irodalmi Szemle, 1963 61