Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Publicisztika és irodalomtudomány - Rákos Péter: Megjegyzések Turczel Lajos könyvéhez (két kor mezsgyéjén)

RÁKOS PÉTER Megjegyzések Turczel Lajos könyvéhez Két kor mezsgyéjén „Megjegyzések" — ez a szó édeskevésre kötelez. Ilyen és ehhez hasonló címekkel szoktuk jelezni, hogy a dolog könnyebb végét szándékozunk megfogni. Mi tagadás, valóban ez a helyzet; de ha csak megokoljuk óvatosságunkat, máris mondtunk valamit a könyv jellegéről. Egy angol arisztokratáról jegyezték fel valahol, hogy megsemmisítette készülő memoárjait, mikor kiderült, hogy barátjával homlokegyenest ellenkező emléke maradt arról az utcai csetepatéról, melynek egy nappal előbb mindketten szemtanúi voltak. Igaz, hogy az ellentmondó emlékek hátterében nem annyira a memóriák, mint inkább a szempontok különbözőségét gyanítjuk, de a tényen ez mit sem változtat. Annak a korszaknak, melyről Turczel Lajos — jegyezzük meg mindjárt elöljáróban: rendkívül tanulságos — könyve szól, tanúi és cselekvő részesei ma alkotóerejük teljében levő kortársaink. Valamennyien emlékeznek azokra a dolgokra, amelyekről a könyvben szó esik. Az emlékezet vélt vagy megalapozott jogán valamennyien hozzátoldhatnak valamit a könyvhöz, megcáfolhatnak belőle egyet-mást. Történelem és élmény itt összefonódik, az objektív módszer azért nem lehet egyeduralkodóan illetékes, mert a szubjektív élmények tényként illeszkednek az anyagba. Ez persze többé-kevésbé minden történelmi visszapillantásról elmondható, fokozottan érvényes azonban a mi adott esetünkben. Turczel Lajos könyve a két háború közötti korszak csehszlovákiai magyar irodalmának fejlődési feltételeit vizsgálja. Országok, uralkodók, háborúk, 493