Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Publicisztika és irodalomtudomány - Rákos Péter: Megjegyzések Turczel Lajos könyvéhez (két kor mezsgyéjén)

forradalmak történeteírói eseményekre, tettekre, kézzelfogható és megszámlálható adatokra építkezhetnek; a csehszlovákiai magyar kisebbség életének kutatója is összekeresgélhet ilyeneket, de műve zömében mégiscsak a szándékok, tervek, célok és kezdeményezések története marad, azé, amit a szerző rendkívül találóan „irodalomtudati és történelemtudati" anyagnak nevez; s ha munkáját mindemellett — ismét nem alaptalanul — szociológiai jellegű vizsgálódásnak tekinti, majdnem aforizmaként kívánkozik tollúnkra a tétel, hogy a jelzett korszak irodalmának a tudata volt a léte. Persze Turczel, az alcímből is kitetszően, nem irodalomtörténetet írt, hanem az irodalom létfeltételeit vizsgálta. Hadd summázzuk, jobbára csak a fontosabb mozzanatokat kiragadva, a könyvnek már csak szempontjaiban is imponáló gazdagságát, amelyből az Irodalmi Szemle egyébiránt már korábban adott ízelítőt. Első fejezetében általános helyzetképet nyújt, statisztikai adatokkal, a szlovákiai magyarság létszámáról, mozgásáról, sorsát érintő állami törvényekről és intézkedésekről: a földreformról és kisebbségi vonatkozásairól, az állami hivatalnokok hűségesküjével kapcsolatos problémákról és egyáltalán a kisebbségi lét klímájáról. A második fejezet tárgya „a kisebbségi önvédelem politikai-világnézeti formái", a magyarságon belül kialakult pártok és áramlatok csoportosítása és jellemzése. Turczel itt lényegileg három színt különböztet meg: az Országos Keresztényszocialista Párt és a Szent-Ivány-féle Magyar Nemzeti Párt szövetkezéséből létrejött „negativista" ellenzéket, mely merev és destruktív magatartásával nemegyszer a csehszlovák polgári kormány malmára hajtotta a vizet; azután az aktivizmust, melyet elsősorban a magyarországi szociáldemokrata és polgári radikális emigrációból származtat és szervilizmusban marasztal el, talán kissé sommásan; végezetül Csehszlovákia Kommunista Pártját és magyar tagságát. A kommunista párt akkori nemzetiségi politikáját a szerző éppen magyar vonatkozásban tartja a legkövetkezetesebbnek: itt mutat rá arra a tudott tényre, hogy a pártnak Szlovákia magyarlakta területein voltak a legerősebb bázisai. A harmadik fejezetben az oktatásügyi és népművelési viszonyokat tárgyalja, számos nagy fontosságú és roppant érdekes adat494