Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Publicisztika és irodalomtudomány - Rákos Péter: Fáradhatatlan szavak (Fábry Zoltán:Európa elrablása)

ben — írja Fábry — a „generalitás, az arisztokratizmus és plutokratizmus nagyobb súlya és leplezetlen jelenléte" érvényesül újra, s ez közelebb áll a porosz maghoz, melyhez viszonyítva a hitlerizmus minden szörnyűségével együtt szinte felszíni fodrozódásnak tűnik. S ha Fábry egyfelől, mint említettük, nem megy túl messze az észlelt tünetek történelmi-szociológiai megokolásában, könyve utolsó fejezetében, a Katasztrófanihilizmus címűben eljut a legmélyebben fekvő és legalapvetőbb lélektani általánossághoz, amikor a könyvében kidolgozott jelenségkomplexum lélektani gyökerét a félelemben találja meg. Ez is olyan szó, amely német gondolkodóknak saját nemzetükről adott jellemzésében sűrűn előfordul. Az agresszivitás, a fölény megnyilatkozásai nem mondanak ennek ellent, csak az érem másik oldalát mutatják. „Annak, akit sokat bántottunk, nem lehet megbocsátani" — idézi a szerző Németh László Égető Eszteré bői. Fábry az utolsó fejezet bevezető mottói között Camus-t idézi: „A XVII. század a matematika százada volt, a XVIII. század a fizikai tudományok százada, a XIX. század a biológiáé, a mi XX. századunk a félelemé." A félelem mint műszó egyébként is az egzisztencializmus jellemzője. Másrészt Fábry szerint a német imperializmus is „félelmen alapuló fenomén, menlevele csak az egzisztencializmus lehet: félek, tehát vagyok". A két jelenség ilyetén rokonítása bizonyára vitatható; de akármit gondoljunk is róla, Sartre Altonai foglyok című drámájának a tételt illusztráló elemzése, a temérdek bizonyító idézet és a gondolatébresztő párhuzamoknak Fábryra jellemző mesteri megvillantása a könyv kicsúcsosodásává avatják ezt a zárófejezetet. A politikának elkötelezett Fábry itt jut el oda, ahol szíve szerint talán a legotthonosabban érezheti magát: a filozófia és az esztétika berkeibe. Az ekként jellemzett német szellemiséget azután belehelyezi a szélesebb európai összefüggésbe. Az eredmény lesújtó; akármint is vélekedjünk az okokról: Németország története és jelene az Európával való összeütközéseké, a Harmadik Birodalom éveiben a nácizmus tudatos erőfeszítéseinek eredményeképp Németország Európa ellensége, a „Nyugat antitézise", sokkalta inkább, mint 483