Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve
Publicisztika és irodalomtudomány - Csanda Sándor: Fábry Zoltán: Kúria, kvarterka, kultúra
CSANDA SÁNDOR Fabry Zoltán: Kúria, kvaterka, kultúra Fábry Zoltán újabb könyvének alcíme: Adalékok a csehszlovákiai magyar kultúra fejlődéséhez (1918—1938). Elsősorban hézagpótló mű, hisz számos fiatal írónk és tanítónk hiányolta már, hogy nem ismeri, a források hiányában nem ismerheti mai irodalmunk legközvetlenebb hagyományát, íróinknak a második világháború előtt kiadott alkotásait. Ha Fábry jelen esszégyűjteménye nem pótolhatja is az eredeti művek olvasását, értékes és érdekes áttekintést nyújt a két világháború közötti csehszlovákiai magyar művelődés számos negatív és pozitív jelenségéről. A kissé furcsa cím, három összefüggésbe hozható főnév, irodalmunk megítélése szempontjából fontos terminológiákat állít előtérbe. A kúria, a magyar dzsentri és a kisnemesség közismert fészke, jelentős szerepet vitt annak idején a kisebbségi magyar irodalompolitikának az irányításában, mely nem akarta észrevenni a változást, nemzeti sértődöttséggel leplezte konzervativizmusát, s kevés kivétellel a horthysta irredentizmus eszközévé vált. A kvaterka a vidéki kúriáknak, de azokon kívül is a szlovákiai magyar szellemi életnek máig élősködő nyavalyája: a poharazással egybekötött fecsegés, melldöngető ki vagyok én-póz, a dilettantizmus önámítása. E két tényezővel, némi túlzással, azt mondhatnók: kulturális rákfenével veszi fel a harcot már a húszas évek elején egy stószi kis kúria európai műveltségért és emberségért küzdő, nálunk egyedülálló elhivatottságú, aszkéta becsületességű lakója. Minden kritikát kétféle szempontból kell értékelni: 470