Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Zsilka Tibor: A szociográfiai mű poétikája (Duba Gyula:Vajúdó parasztvilág)

fegyverben (polica j tokként) őrszolgálatot teljesíteni. (153)" A tájnyelvi elemek, a leírt népszokások híven dokumentálják a szerző hovatartozását, aspektusát, beállítódását. A parasztság nézőpontjával azonosulni igyekszik, Őszinte vallomást tesz osztályáról, annak szokásairól, küzdelméről, a háború utáni változások okozta megrázkódtatásokról. És ezt nem kívülállóként, hanem paraszti öntudattal, az odatartozás egyértelmű vállalásával. A tájnyelvi elemek így arra szolgálnak, hogy ez az azonosulás hiteles és meggyőző legyen. S ez az azonosulás, odatartozás, átélés akkor is evidens, amikor a szerző a zárt kommunikációs rendszer felbomlását ábrázolja, illetve írja le. A változások a korábbi értékrend felbomlásához vezetnek. A változásokat, a címben szereplő „vajúdást" a háború idején a „menekülés" indította el, ámde később újabb megrázkódtatások érik a falut — a deportálás, a kitelepítés, majd a kollektivizáció. A mű feszültsége éppen e vajúdásban csúcsosodik ki, mert ez alakítja ki a falu életét. Ámde a szerző nem olcsó befejezéssel zárja le művét, hiszen az apja halála szimbolikus értelmet is kap — vele, általa mintha az egykori parasztvilág is kimúlna mindörökre. Annál is inkább, mert egy helyütt a szerző így jellemzi édesapját: „Apám középparasztként megtestesítette e paraszttípus minden tulajdonságát: munkabírását, földjéhez és állataihoz való ragaszkodását, lelkiismeretes munkafegyelmét és hagyományszeretetét." (117—118) Valószínűnek tartjuk, hogy éppen ez a fájó érzés játszott közre e mű megírásában döntő módon. A szerző a könyv megírásával akart szabadulni a belső feszültségtől — a fájó emlékektől. Ezzel magyarázható, hogy általában akkor színeződnek líraivá sorai, amikor apját emlegeti. Erről tanúskodik az utolsó rész első bekezdése is: „Apám sírja körül éppen csak jelen van a tavasz: ragyogó márciusi napsütésben lombtalanul, csupasz ágakkal állanak a fák. De a bokrok már színesednek, és a domboldal kopott zöld, majdnem agyagsárga füve élénkül, ébredezik. A levegőnek langyos, fanyar illata van, enyhén fúj a délnyugati szél." Itt költőivé, líraivá forrósodik a prózai szöveg: a tavasz megszemélyesítése után pozitív érzelmi töltésű szavakból 447