Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Zsilka Tibor: A szociográfiai mű poétikája (Duba Gyula:Vajúdó parasztvilág)

alkották a társadalmi oppozíciót az úri osztállyal, a földbirtokosokkal és arisztokratákkal, hanem a középparaszt is. A műalkotás modellje ennek következtében így alakul: földbirtokosok I primer ellentét l (tematikai kontraszt) középparasztok kisparasztok zsellérek A falu elsődleges konfliktusa mindenképpen a földbirtokosok és a parasztság között volt, amit a tematikai kontraszt alapjául tehetünk rneg. Duba művében természetesen ez a szemiotikai és tematikai kontraszt nemcsak direkt módon, hanem indirekt ábrázolással, művészi leírásokkal is kifejeződik. A földbirtokosság például csak úgy jut szerephez, hogy okozója a háború előtti állapotoknak, de közvetlenül nem találkozunk vele. Viszont ami a földbirtokosok életszférájától távol áll, rokonszenves az író számára. A középparaszt helyzetét is aszerint ítéli meg, hogy az akkori viszonyokból adódóan társadalmi rangja alig-alig különbözött a ranglétrán lejjebb állókénál. A szociális és gazdasági viszonyok mellett itt lényeges az a mozzanat is, hogy a középparaszt életmódja, szokásai, ruházata és nyelvi kifejezésmódja nemigen vagy csak kis mértékben különbözött a kisparasztokétól és a zsellérekétől. Ennek következtében az úri osztály teljesen kirekeszti saját társadalmi köréből, elszigetelődik tőle. Ez az elszigetelődés megnyilvánul proxemikus mintaként is szinte minden faluban: a templomban az úri osztály képviselői a szentélyben külön padokban foglalnak helyet, ugyanakkor a „válaszfalat", a „határt" köztük és a parasztság között a rács jelképezi. Ami a szentélyen, a rácson túl van, elérhetetlen a parasztság számára; ennek következtében a szentélyen belüli, a rácson túli „világ" a megközelíthetetlen távolság jelképe is egyúttal, igaz, lehetnek ellentétek a közép444