Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Zsilka Tibor: A szociográfiai mű poétikája (Duba Gyula:Vajúdó parasztvilág)

parasztok, a kisparasztok és a zsellérek között, de ezek az ellentétek a társadalmi osztályon belüli nézeteltérések, amelyeket a normák, szokások megszegése idézhet elő. Az osztályon belüli érintkezés így törvényszerű és kötelező, mert hiszen a középparasztok is teljes mértékben tagjai, láncszemei a zárt kommunikációs rendszernek. Lázadásra, kitörésre természetesen kevésbé van okuk, mint a társadalmi ranglétrán lejjeb állóknak, éppen ezért erősebben kötődnek ehhez a zárt rendszerhez, főleg biztonságérzetük és némi tekintélyük folytán. Valószínűleg ennek tulajdonítható, hogy a szerzőben olyan elevenen élnek az emlékek a hajdani parasztvilágról. Hiszen a két peremnek, azaz a földbirtokosoknak és a zselléreknek a kötődése ehhez a világhoz, szokásaihoz, normáihoz, kommunikációs rendszeréhez aligha lehetett olyan mély, mint a középparaszté. A falu egykori modellje a földbirtokosok számára csak a kizsákmányolást jelentette. De a zsellérek, az alsóbb rétegek is könnyen túltették magukat mindazon, amit ez az önellátó paraszttársadalom jelentett számukra. így nem véletlen, hogy — bizonyos időtávlatból — a háború előtti falu „képe" legelevenebben és legadekvátabban a középparaszti szemléletmódban maradhatott meg. Sőt a bekövetkezett változások is mélyebben, gyökeresebben érintették ezt a réteget, mint a többit, mert realizálódása, önkifej eződése teljes egészében a parasztvalósághoz kötődött. Erről tanúskodik Duba Gyula műve is, amely az új aspektus felfedezésének nagymértékben köszönheti értékeit. Persze a mű-szubjektum családja bemutatásával és részletes leírásával azonosulni tudott az egész paraszttársadalommal, azzal, ami nem a kiváltságosok életszférájához tartozott. Az úri osztálytól való elkülönülést és a parasztság együvé tartozását a nyelvi kifejezőeszközök is híven tükrözik. A könyvből érdemes idézni ízelítőül néhány tájnyelvi kifejezést, amelyek felidézik részint Hontfüzesgyarmat, részint a palóc vidék miliőjét, koloritját. A tájnyelvi kifejezéseket a szerző vagy zárójelben idézi a megfelelő irodalmi kifejezés mellett, vagy idézőjelbe teszi. E szavak, kifejezések, szókapcsolatok, sőt népszokások tematikai szinten is funkcionálnak, mert adekvát módon fejezik ki a mű-szubjektum hovatartozá445