Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Zsilka Tibor: A szociográfiai mű poétikája (Duba Gyula:Vajúdó parasztvilág)

vészét immanenciáját tagadva a társadalmi funkciót az esztétikai funkció fölé emeli, elsődlegessé teszi. Ez teljes mértékben érvényes a harmincas évek „falujáró" íróinak alkotásaira is — az akkori szociográfiai irodalomra. A társadalmi igények és elvárások hozták létre akkoriban az új műfajt; mindazonáltal egy-egy termékének értékét nem az esztétikai kritériumok határozták meg, hanem az összegyűjtött anyag, az anyag kiválasztása és elrendezése, majd művé formálása. Igaz, mindez nem zárja ki az esztétikumot, csak éppen „mellékvágányra" juttatja, másodlagos szerepet tulajdonít neki. Bár ezen a téren az akkori szociográfiai irodalom sem volt egészen egyöntetű, mégis az esztétikum inkább a háború utáni szociográfiai irodalomban válik a műalkotás szerves, tudatosan alkalmazott alkotóelemévé. De hogyan, miképpen történik ez, arra már csak egy konkrét mű elemzése adhat választ. 2 Duba Gyula Vajúdó parasztvilág c. szociográfiai műve alapján próbáljuk levezetni és bemutatni egyrészt a szociográfiaírás, másrészt általában a non-fiction irodalom strukturális sajátosságait, lehetőségét, esztétikai velejáróit, poétikáját. Maga az író is tisztában van vele, hogy a szociográfiaírás hibrid műfajnak számít, mert hiszen könyvéről így vélekedik: „Könyvem a falum, Hontfüzesgyarmat fejlődésével, a gyermekkoromat jelentő parasztvilág és parasztélet átalakulásával, szocialista változásaival foglalkozik. Régi tervem volt megírni a parasztvilágról ismereteimet és emlékeimet úgy, ahogy azok bennem élnek... Űgy igyekeztem, hogy valami szociológiai-szépprózai helyzetjelentés legyen belőle. Konkrét helyi adatokra támaszkodva, de lírai-szépprózai hangvétellel megírva." A borítólapon olvasható idézet egyes kifejezései is arra utalnak, hogy a szerző a szociológiai-szépprózai-lírai hangvételt tudatosan választotta és alkalmazta, azaz a tudomány, a próza és a líraiság kölcsönösen kiegészítik egymást művében, ámbár a műfaj szabta követelményeknek megfelelően funkcionális diszproporciók észlelhetők az egyes stiláris összetevők között. Ahhoz aligha férhet kétség, hogy a tudományos stílus 438