Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Zsilka Tibor: A szociográfiai mű poétikája (Duba Gyula:Vajúdó parasztvilág)

ZSILKA TIBOR A szociográfiai mű poétikája Duba Gyula: Vajúdó parasztvilág A XX. századi irodalomban nemcsak a műfaji határok elmosódása, egymásba olvadása tapasztalható, hanem az egyes funkcionális stílusok keveredése is. Ennek következtében olyan műfajok születnek, amelyek átmenetet képeznek a tudomány és a szépirodalom, illetve a publicisztika és a szépirodalom között. Konkrét adatokra, tényekre épül az effajta irodalom; éppen ezért nem fikció, azaz nem kitalált irodalomnak szokás nevezni a fikciós (kitalált) irodalommal szemben. így tulajdonképpen a nem fikciós irodalom e sajátosságai folytán oppozíciót alkot a szó legszorosabb értelmében vett szépirodalommal — a szépirodalmi műfajokkal. A nonfiction irodalom merőben másként strukturálódik, mint a szépirodalmi alkotások. Genetikáját és műfaji sajátosságait tekintve a deviációs esztétika szellemében keletkezett. A deviációs esztétika ugyanis nemcsak az egyes műfaji kötöttségeket oldotta fel, de magát az irodalmiságot is mélyen kikezdte. S mindez akkor történt, amikor — szintén a deviációs esztétika kritériumai szerint — az irodalom fejlődésének másik pólusán az imagináció legszélsőségesebb megnyilvánulásainak lehetünk tanúi. Az irodalmon belül az érték és az innováció szinonim fogalmakká váltak, olyannyira, hogy a szabálysértés, sőt szabályellenesség esztétikai követelményként kezdett működni és lépett előtérbe. A non-fiction irodalom éppen a reális élettől való elszakadást, elrugaszkodást, az irrealitás elburjánzását ellensúlyozza. A non-fiction irodalom a mű437