Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Turczel Lajos: Az Agnus Dei helye Egri regényírói műhelyében

nációjaként, villámcsapásszerűen, egy holttest mellett derül ki aztán, hogy Jankó nagyapja nem más, mint a nagyanyja által még most is „fiatalúrnak" becézett zsidó földbirtokos, Schwitzer, akit most az unokája veszett zsidóhajszolása kergetett halálba. Nem arról van szó, hogy a zsidó származás tényét — melynek a cselekményben rendkívül fontos motiváló sze­repe van — az író mesterkélt módon leplezte, rejtegette volna. A lélektani valószínűséget, melyet egy realista műben határozottabban számon kell kérni, a leleplező­déskor visszamenőleg érezzük. Hitetlenségünket még csak fokozzák az író által tett buzgó eligazító mozdulatok: a Jankó által őrjöngve felelősségre vont anyjának az a kijelentése, hogy ő a születésére vonatkozólag sose kérdezte meg az édesanyját: „ezt nem is lehet, sose lehetett, és ő sose mondta". Az „átkozott paraszti sze­méremnek" ilyen titokrejtegető, nyelvet elnémító érvé­nyesülését a regényben nem hitelesíti, nem valószínűsíti semmi. Azt az érzelmi vihart, meghasonlást, melyet a zsidó származás tényének váratlan felbukkanása a fasiszta Jan­kó lelkében okoz, Egri nagyrészt a keretben alkalmazott bevezető fejezetben koncentrálja anélkül, hogy a titkot itt már felfedné. Erre az eljárásra szemmel láthatólag azért volt szüksége, hogy az életvallomás terjedelmileg döntő előző részeinek az új lelkiállapottól való függet­lenítésével, a hős egykori szemével való visszaláttatásával Jankó fejlődését, jellemének alakulását objektíven ábrá­zolhassa. Megértjük ezt a realista elgondolást, de egyben sajnáljuk is azt a lehetőséget, melyet az életsorsnak az új lelkiállapottal, tudattal való visszapergetése jelentett volna. Az ilyen konfrontáció által előidézett nagy feszült­ségek alaposan igénybe vették volna az író művészi és pszichológiai teherbírását, de az alakoknak és a fasizmus­nak az ábrázolását árnyaltabbá, mélyebbé tették volna. August Bebel az antiszemitizmust az „ostobák szocia­lizmusának" nevezte. Egri könyvének egyik célja az volt, hogy az ostobáknak ezt a torz „szocializmusát" egy vér­beli fasiszta jellemének alakulásán keresztül közelebbről megvilágítsa, ostobaságában, ferde szemléletében lelep­lezze és elmarasztalja. Ez a törekvése azért nem sikerült teljesen, mert egyrészt az érveket és ellenérveket a leg­414

Next

/
Thumbnails
Contents