Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Kövesdi János: Komikum és szatíra (Dávid Teréz:Kásahegy)

KÖVESDI JÁNOS Komikum és szatíra Dávid, Teréz: Kásahegy Dávid Teréz, akit néhány évvel ezelőtt még kisebbnagyobb sikerű családi drámák szerzőjeként ismertünk, Kísértetek múzeuma címmel az elmúlt évben kiadott novellás kötete után immár második prózai művével jelentkezik. Az írónő már a novellákban is érintett néhány erkölcsi kérdést, Kásahegy című regényében viszont kizárólag erkölcsi problémákat feszeget. A regény kulcskérdése az, hogy az ember különféle korszakokban, másmás viszonyok és körülmények között mennyire tudja megőrizni emberi mivoltát, mennyire képes kitartani elvei mellett, s ha kell, felülvizsgálni saját elveit; szilárd erkölcsi norma-e számára az emberszeretet és a becsület, vagy képes azt önző céljai érdekében bármikor feladni. A Kásahegy hősnője Takács Mária Antónia, az egykori fodrásznő, aki egy kitöltendő kérdőív pontjaira reagálva mondja el életét a húszas-harmincas évektől egészen 1956-ig. A válaszokból bontakozik ki a regény cselekménye úgy, hogy a szerző történelmi korszakokat, eszményeket és különféle jellemű embereket állít a görbe tükör elé. A szerző ebben a regényben új hangon szólal meg, s újszerű és leleményes a regény formája is. Ez a forma lehetőséget ad Dávid Teréznek, hogy felvázolva egy drámai fordulatokban bővelkedő, sok megpróbáltatástól terhes asszonysorsot, kipellengérezze azokat az emberi fonákságokat, hibákat és botlásokat, amelyeket egy-egy nemzedék képviselői egy fél évszázadon át elkövettek. „Túlkapások, bizony, minden időben előfordulnak... 398