Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Fónod Zoltán: A csehszlovákiai magyar próza egy esztendeje

féltése diktálja, s a szocialista humánum szenvedélye fűti. Ha van konkrét mozgató célja ennek a könyvnek, az főként az aktivizálódó nyugatnémet új náci mozgalmakban s az elévülésen mesterkedő bonni koncepcióban keresendő. Fábry nemcsak a német történelmet és irodalmat ismeri, hanem a politikai eseményeknek is éles szemű megfigyelője. Figyelmeztetőnek, okulásnak, tanúságnak egyaránt kiváló ez a könyv, többet kellene viszont tenni annak érdekében, hogy gondolatai felszívódhassanak Európa szellemi vérkeringésébe. Az első biztató kezdeményezéseken túl az írószövetség sajtószervei s maga a könyvkiadás is többet tehetne annak érdekében, hogy Fábry munkásságát az egy hazában élő népek is megismerhessék, s hogy művei a címzetthez, a német néphez is eljussanak. Azon is el lehetne tűnődni, vajon a társadalmi megbecsülés arányban van-e Fábry Zoltán életművének nagyságával, tiszta emberségével... Az Érdemes Művész cím mintha keveset mondana. összegezésként elmondhatjuk: az utóbbi években tapasztalható mennyiségi gyarapodás mellett — néha egyenlőtlenül — a könyvek esztétikai értéke is emelkedik. Egyre több olyan mű jelenik meg, amely megüti az igényesebb mércét, s a szlovák irodalmi élet figyelmére is számíthat. Joggal állapította meg egy évvel ezelőtt Karol Tomiš: „A prózafejlődés üteme ... felgyorsult, s legjobb művelői révén a lírával együtt sikeresen illeszkedik bele a szlovák és cseh irodalom jelenkori ideológiai és művészeti törekvéseinek egészébe." E megállapítást ebben az évben — a tárgyalt könyvek alapján — még nagyobb nyomatékkal hangoztathatjuk, s vele együtt azt az igényünket is, hogy a szlovák irodalmi közvélemény többet tudjon a nemzetiségi irodalmakról. Az írószövetség sajtószervei ebben sokat segíthetnek. Irodalmi Szemle, 1966 397