Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Fónod Zoltán: A csehszlovákiai magyar próza egy esztendeje

rokonnak kijáró legyezgetések, vállveregetések nélkül is képes bizonyítani erejét, életrevalóságát. Irodalmunk a pártos szocialista realista művészet útját járja, s az elmúlt évek tanúsága szerint felismerte: a művészet csak akkor hat igazán az emberre, akkor töltheti be szerepét, ha az életet a maga összetettségében, bonyolultságában, ellentmondásaival együtt ábrázolja. A teljes élet tükrözésének ez a szándéka ma már egyre erőteljesebben nyilvánul meg. Az új fejlődési szakaszt jelentő 1963-as évben ez valóban korszakhatárnak tekintendő. A lelkesedésből és lelkendezésből, a sematizmus hínárjából kivezető utat a szépprózában Rácz Olivér Megtudtam, hogy élsz című regénye és Duba Gyula Csillagtalan égen struccmadár című novellás könyve jelentette. Hangsúlyozni szeretném, nem remekművekről van szó, de mégis olyan alkotásokról, melyeknek társadalmi felelősségtudata és esztétikai értéke lényegesen nagyobb a megelőzőknél. Olyan művek, melyek a provinciális keretekből kilépve, művészi igényesség dolgában méltán illeszkedhetnek bele a szlovák és cseh irodalom fejlődési vonalába. Joggal állapította meg egy évvel ezelőtt az Űj Szónak adott interjújában Fábry Zoltán: „A tematika — újabban különösen a regényírás — mintha csak az irodalmi folytonosság eddig volt légüres tereit akarná kitölteni, eddig volt kihagyásait pótolni: igyekszik tegnapi és mai életünket keretbe foglalni, történelmet írni. És ez így van rendjén ..." A történelemábrázolásnak ezt a szándékát tükrözi Egri Viktor Megmondom mindenkinek című regénye is, mert az izgató témalátás igényét bizonyítja. A tematikai változatosság, a differenciált alkotó módszerek mellett a korszerűség és időszerűség problémáival is egyre biztosabban birkózik meg irodalmunk. A korszerűséget nem a forma bravúros kezelésében keresi, hanem a mondanivaló korszerűségét tekinti elsődlegesnek, s az időszerűséget nem az alkalmi célok szolgálatában, hanem mélyebben, a kor problémáit tükröző és megoldásukat elősegítő témákban látja. Az élet valóságának ez az irodalmi művekben lecsapódó tudatosítása irodalmunk színeit árnyaltabbá, gazdagabbá teszi. Túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy az utóbbi években tematikai igényesség, művészi színvonal, eszmei mélység, valósághűség és 390