Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Fábry Zoltán: Az igényesség műfaja (részletek)

a fejéből. A riportot megöli a hevertetés. A riporter detektív módján nyomoz, keres, kutat. A riporter kíváncsian és kielégítetlenül jártatja körbe a fejét; még, még... A novella megelégszik egyetlenegy adattal, motívummal, de azt aztán fenékig kikóstolja. A riport kapásból eltalált pillanatfelvétel és néha röntgenkép. A novella — hogy a röntgenkép hasonlatnál maradjunk — tonogram, mélyfelvétel. A tonogram ritkán alkalmazott módszer: mélyebbről hozza felszínre a titkot, míg az elsődleges átvilágítás: mindennapi szükséglet. Amikor azt olvassuk, hogy a novella lehetővé teszi az író gyors állásfoglalását a társadalmi élet egyes jelenségeivel szemben, akkor ez pontosan a riportázs ismérve. A novella érés és csiszolás eredménye. Ehhez pedig idő kell. A novella a növőben levő újnak — a maga zártabb formájában — nem lehet azonnali, adekvát műfaja. A máról, az újról, az egyre szélesedő és egyre jobban kiterjedő változásokról, kezdeményezésekről, eredményekről kimerítőn, állandóan és ugyanakkor gyorsan és szinte futószalagon kell kiértesíteni és tudósítani az olvasókat. És ez a regény és a riportázs dolga. A novella egy ponton megszakítja a folyamatot, szinte leállítja a futószalagot, és a millió életből — „stichpróbaként" — kiválaszt egyet: vizsgál, ellenőriz, rovancsol. A novella bizonyosság, tisztázottság, maradéktalanság. A novella és a riportázs rokonok, de vetélytársak is, amióta az Egon Erwin Kischek műfaji rangra emelték a riportot. Amikor a száguldó riporter azt mondja: „Az igazság a művészet legnemesebb nyersanyaga. Precizitás a legjobb módszere", akkor ki tud különbséget tenni a riportázs és a novella között?! A riportázsnak, ennek a speciális huszadik századbeli műfajnak, voltak és vannak mindent eláruló időszakai. Annyira, hogy a harmincas években a francia Fr. Clément a riportázst már a legaggasztóbb „korbetegségnek" kiáltotta ki. Ilja Ehrenburg ugyanakkor ezt írta: „A riportázsnak és karcolatnak felvirágzása, a művész hallatlan érdeklődése élő emberek iránt, mindezek a sztenografikus feljegyzések, vallomások, jegyzőkönyvek, naplók nem véletlenül adódtak." És ez a nem véletlenség Ilja Ehrenburg látleletezésében nem korbetegséget jelentett, de egy friss, vérbő, hitbő indulás korváltoztató alapvetését. Ha napjaink iro345