Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Fábry Zoltán: Az igényesség műfaja (részletek)

állapotában van." Ugyancsak ő mondotta itt a „vég nélküli regényekről": „ezek tetszés szerint folytathatók .. . Szélesen hömpölyögnek, de ez csak a felszínen való látszólagos továbbhaladás". Megrója a regényírókat a „monumentalitást célzó hamis tendenciák" miatt, és olyan „hősök ellen" szól, kiknek minden gyerekjáték, és akik így hamis „übermenschek"-ké vedlenek. Pausztovszkij a regények konfliktusmentességét ostorozza: „mikor mindenki előre tudja a végét, akkor a regény egyre unalmasabbá válik, és az olvasót már nem érdekli a hős sorsa". A novella majdnem kizárólag az író tehetségétől és ábrázoló erejétől függ. A novella: próba. Günther Gregor írta 1957-ben, a Neue Deutsche Literaturban, a Német Demokratikus Köztársaság írószövetségének lapjában: „Egy írótól, aki húzódozik a kis formától, meg szabad kérdezni: érti-e egyáltalán a mesterségét?" A novella a legnehezebb műfaj! Graham Greene magyarázón fűzi e megállapításhoz: „Nem is értek hozzá. Kísérletezéseimet e téren csak regényírói működésem melléktermékének tekintem." Az angolok — noha az övék Somerset Maugham Esője — egyszerűen azt állítják, hogy angol novella nincs is! Nincs: mert oly nehéz és elérhetetlen. Alekszej Tolsztoj szerint a novellának olyan befejezett műnek kell lennie, mint a szonettnek! A szonett a versírás neheze, és a novella a széppróza szonettje, vagy még inkább — balladája. Kosztolányi szerint a novella „regény dalban elbeszélve". A legtöbb novella hibája: a középszer. Feladatkönnyítés — nehezítés helyett, az elsietett stílus, az elkönnyelműsködött konceptus. Holott minden novellát úgy kell megírni, mintha ez lenne az első és egyetlen. Konsztantyin Fegyin is így tanítja a fiatalokat: „Az elbeszélésben nem lehet csak úgy nekilódulni, itt minden egyes szót meg kell rágni és újra és újra meggondolni." Csak így lehet elérni azt a tökélyt, melyet Stefan Zweig csodált a Maupassantnovellában: „tíz sorban megmutat egy alakot, húsz lapon leír egy sorsot". Kosztolányi, Thury Zoltán novelláival kapcsolatban figyelmeztet arra, hogy a novellában „egy szó is döntő, egy rosszul alkalmazott írásjel is bántó". Móricz Zsigmondban, az első elbeszélések megjelenésekor, rögtön meglátta a zsenit: „meglepett a hang biz340