Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Fábry Zoltán: Az igényesség műfaja (részletek)

Hogy ők is franciák. S hogy éppen ezért Franciaország sorsát az ő sorsukhoz tudják alacsonyítani." Micsoda egyenlítő egyezés! 1870—71 után Storm tudatosan írja „illúzióromboló" novelláit, oly időben, amikor Németországban, a háborúk nyomán, a pénz akkori „wirtschaftswunder"-je elkápráztatja az egész polgári osztályt. Ide, ezeknek — adekvát módon — a regény kínálkozott: a porosz militarizmus, a tőkehalmozódás igazoltságra vágyott: dicséretre, abszolúcióra és folyamatos menlevélre. A novella ezt a szolgálatot megtagadta. A novella itt és ekkor vétót mondott. És ez nem véletlen: a vétó kellett, hogy e kor három legnagyobb novellaírójában — Stormban, az osztrák Stifterben és a svájci Gottfried Kellerben — öltsön testet, akik személyükben és művükkel a leplezett és leplezetlen ellenállást szolgálták: a non possumust. Adalbert Stifterről homlokegyenest ellenkezőn oszlanak meg a nézetek: vannak — mint például Nietzsche és Thomas Mann —, akik a legnagyobbak közé sorolják, és vannak, akik csak Goethe-epigont látnak benne, de még a legrigorózusabb marxista bírálat (Edith Zenker) is megállapítja: „Mégis és mindennek ellenére Stifter művészete protestálás a kapitalizmus elembertelenítése ellen." A novella lehet kodifikálás, törvény, és lehet: ítélet. A stifteri novella tudatosan kodifikál. Neve is van: „Das sanfte Gesetz". A szelídség törvénye. És ez a „szelíd törvény" fegyver és ítélet lesz Stifter kezében a tőkés társadalom brutalitásával szemben. Az elembertelenítés ellenében ez a törvény az ember emberré válását, növését szolgálta. A stifteri novella erkölcsi primátusa és hatása kétségtelen. A „szelíd törvény" a kapitalizmus provokáló antihumánuma nélkül elképzelhetetlen. A kodifikáló indokolás e rend emberzüllesztését és kikerülhetetlen bukását idézi elénk: „A hanyatlás első jele: a mértékelvetés; a pillantás mindenütt a mértéktelenséget és korlátoltságot keresi. Aztán jön az élvezet, az érzékiség zabolátlansága. Egy további lépés: amikor az irigység és a gyűlölet a szomszédon gyúl fel. A művek egyoldalúak lesznek, a csak egy szempontból való érvényesség a döntő. Mindez azonban ziláltságot eredményez: semminek sem lesz többé érvénye, a kalandok lesznek a fontosak, és mindaz, ami az érzékszerveket felcsigázza 335