Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Fábry Zoltán: Az igényesség műfaja (részletek)

és izgalomba hozza. Végül az erkölcstelenség és gonoszság már nem tud különbséget tenni jó és rossz között." A „szelíd törvény" a háborúkkal szemben a békét tudatosítja: „a legszomorúbb, hogy a háború — az értelmes lények e szégyenfoltja — még nem tűnt el". Ma Picasso galambja a békeszimbólum, de Stifter, a „szelíd törvény" kodifikátora, már száz év előtt pecsétgyűrűjébe vésette önkifejezését, a „szelíd törvény" adekvát jegyét: a békegalambot ! Sose fogom elfelejteni első találkozásomat Stifterrel, a stifteri novellával. 1941-ben, épp másodszor kerültem haza Havából. Betegségből lábadoztam a fekvőszékben, és akkor valaki egy könyvet hozott. Címe: A szelíd törvény volt. Benne négy Stifter-novella. A legszebbek, a legemberibbek. Ez a cím (Stifter maga különben sose használta címkének) úgy hullott akkor belém, mint a kiéhezett, kiszomjazott szájba a manna: jóízű volt, gyönyörűséges és hihetetlen. Ez a cím a nácizmus gyilkos barbarizmusába úgy robbant, mint egy ellenséges gránát: csend és béke lett utána köröttem egyszerre. Csoda történt. Két szó, a leggyengédebb emberi magatartás képlete erősebbnek bizonyult mindennél. E szelídségen — mert törvény volt és törvény maradt — megtört az álnokság. Stifter itt és ekkor — a fasizmussal szemben — aratta legnagyobb győzelmét: erőt vehetett a legembertelenebb valóságon: a nácizmus háborús gonoszságán. Egy pokoli dinamika hirtelen gránitfalba ütközött és két szón semmivé porlódott. A novellákkal kinyilatkoztatott „szelíd törvény" szívvel-lélekkel, aggyal, emberséggel felfogott realitás lett. A novella legszebb győzelmét értem meg: törvényhozó és törvénybetöltő szerepének lehettem tanúja és részese, és lehetek ma továbbadója és megmondója. A fasizmusnak nem volt, nem lehetett novellája. Az antifasizmust mindennapi valóságában is a novella éltette. És megfordítva: az antifasizmus a novellát. Belinszkij meghatározását, mely szerint a regény és a novella az a két műfaj, mely „minden többitől eltérőn nem utánzásképpen, hanem a szükséglet eredményeképpen jelenik meg", az antifasizmus novellája teljességében igazolja. Az antifasizmus illegális, vagy félillegális irodalma — kényszerhelyzetében csak két műfajt szor336